Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

KULCSÁR MIHÁLY: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ÁRPÁD-KORI KARIKAÉKSZEREK VISELETÉNEK KÉRDÉSÉHEZ Sajnos csak kéziratom lezárása után sikerült hozzájutnom Alexander Ruttkay tanulmányához (Alexander Ruttkay: Vyskum zaniknutého kostola v Horny eh Vesteniciach, ok. Prievidza v roku 1942. (Prispevok к stredovekym dejinám povodia Nitrice) - Untersuchung einer Kirchenwüstung in Horné Vestenice, Bez. Prievidza im Jahre 1942. (Beitrag zur mittelalterlichen Geschichte im Nitrica-Tales). Vychodoslovensky Pravek IV (1993). 197-214.), melyben a szerző részletesebben foglalkozott a Felsővesztényben előkerült köpűs karikával (uo. 207. oldal). Észrevételei nagyrészt a fent vázolt gondolatmenet helyességét támasztják alá mind a viseleti mód, mind a keltezés tekintetében (4. t. L). A ducoi temető 335., 355., 796., 957., 1358., 1689. és 1823. sírjában a koponya mellett találtak 1-2 darab ilyen ékszert, melyek átmérője 3,5-6,8 cm között mozgott. Az 1358. sírban nyugvó 14-15 éves lány koponyájánál S-végű hajkarika párjaként került elő egy 3,5 cm átmérőjű felhúzott lemezköpűvel díszített karika (4. t. 3.). Az 1823. sírban (30-40 éves nő) a 6,5 ill. 6,7 cm átmérőjű felhajtott végű karikákat II. Endre magyar király (1205-1235) CNH. I. 171. típusú pénze keltezte (4. t. 4-5). A fenti elemzéshez hasonlóan Alexander Ruttkay is rokon típusnak tekinti a felhúzott köpűvel díszített karikákat (1. típus) és a felhajtott végűeket (3. típus). A felsővesztényi példánynak pontos analógiáját nem ismeri, de párhuzamként ugyancsak az általam is idézett Cegléd-madarászhalmi, nyáregyházi, ószéplaki és ducoi darabokat említi. A kitűnő szerző - bár véleményét sajnos nem fejtette ki bővebben - szintén elveti a szóban forgó ékszerek karperecként való meghatározását, mivel a Kárpát medence 12-14. századi viseletéből erre egyetlen adat sem utal. Szintén csak röviden jegyzi meg, hogy karperecet ebben az időszakban, legalábbis népi környezetben nem használtak. Az Alexander Ruttkay által megfogalmazottak tehát gyakorlatilag a fenti dolgozat eredményeivel egyeznek meg. Azzal a megállapítással viszont, mely szerint a felsővesztényi karika kapcsolatba hozható a balkáni népek viseletében már a népvándorlás korától olyannyira elterjedt felhúzott lemezgömbös fülbevalókkal/hajkarikákkal, semmiképpen sem érthetünk egyet (a probléma részletes kifejtése a fenti dolgozat 4. számú jegyzetében). Kétségtelen, hogy az idézett darabon is felhúzott lemezgömbdíszt láthatunk, azonban figyelembe véve, hogy a nagy mennyiségben előforduló köpűs hajkarikák közül egyetlen hasonló módon díszítettet sem találunk, ezt a példányt - legalábbis további darabok előkerüléséig - egyedi kivételnek kell tekintenünk. 18 18 Az ismertetett tipológiai rendszer 2. típusába sorolható karikaékszer legutóbb Muhi középkori mezőváros 1996. évi leletmentése során látott napvilágot A bronzhuzatból készttett karika egyik végét lemezesre kalapálták, majd két oldalt visszahajlítva alakították ki a köpűs zárórészt. A huzal másik vége hegyesedő. ívét 3 darab, a bemutatott példányokéhoz hasonló „gömbdísszel" látták el (4. t. 2.). A lelet jelentősége abban áll, hogy eddig rajta kívül nem ismertünk a 2. típusba sorolható gömbdíszes darabot. Bemutatásának engedélyezéséért Laszlovszky Józsefnek és Pusztai Tamásnak tartozom köszönettel. 261