Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)
Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák
KULCSÁR MIHÁLY: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ÁRPÁD-KORI KARIKAÉKSZEREK VISELETÉNEK KÉRDÉSÉHEZ fázisába, hiszen van két sír, amely biztosan korábbi nála (121. és 167. sír). A köpűs karikák legnagyobb mennyiségben a kincsleletekben kerültek elő. Ezek kronológiai helyzetére a velük együtt elrejtett pénzek világítanak rá: a tatárjárás idején rejtették el az Akasztó-pusztaszentimrei, bajóti, balmazújvárosi, hajdúszoboszlói, karcagi (PARADI 1975 128-138.), ladánybenei (V. SZÉKELY 1984 259.), nyáregyházai (GEDAI 1969-1970 25-42., PARÁDI 1975 123 ; 124.), pátrohai (GEDAI 1967-1968 37.), péceli (PARÁDI 1975 136.), rákosszentmihályi (GEDAI 1963 466.) és tápiógyörgyei (PARÁDI 1975 138.) darabokat. Sokkal problematikusabb azoknak a kincsleleteknek a keltezése, amelyek nem tartalmaznak pénzeket. Elrejtésük időpontjára elsősorban a történeti események és az elrejtett tárgyak pontosabban keltezhető párhuzamainak ismeretében tehetünk kísérletet. Az orosi leletet Hampel J. Árpád-korinak határozta meg, megemlítve egyúttal, hogy a hat karperec közül „... az egyik tompa végén van egy hengerded dudor, mely állati fejnek mutatja végső eltorzítását." Ez vezethette félre a Leletkataszter szerzőit (FEHÉR - ÉRY - KRALOVÁNSZKY 1962 60.), majd nyomukban Kiss Attilát is (KISS 1985 305.), akik a 10-11. századból származónak vélték. Lovag Zsuzsa a 12. századra keltezte (LOVAG 1974 391, 10. kép képaláírás), Parádi Nándor szerint a lelet az 1240-es években kerülhetett földbe (PARÁDI 1975 139-140.). Megállapítása ma is érvényes, bár gyakorlatilag az egész 13. század szóba jöhet, s hasonlóképpen elfogadhatató a tiszaörvény i kincslelet elrejtésének a tatárjárás idejére való keltezése is (HORVÁTH 1970; PARÁDI 1975 140142; LASZLOVSZKY 1991 343.). A millenium évében előkerült bánkúti kincsleletet a benne talált IV. Béla pénzek alapján kezdetben a 13. századra keltezték (HAMPEL 1897 87; BÁLINT 1941 29; VATTAI 1953 115.). Parádi Nándor a 13. század második felében, illetve a 14. század elején földbe került kincsek között tárgyalta (PARÁDI 1975 142-144, 153.). Kolba Judit még későbbi időszakra, a 14. század első felére helyezte (KOLBA 1982 302.). Az ékszerekkel együtt elrejtett pénzek alapján (CNH. I. 271, 272, 275, 279, 280. brakteáták, CNH. I. 263. dénár, 12. század végi friesachi veretek, II. Eberhard érsek (12001246) friesachi denárai és egy kibocsátóhoz nem köthető kölni veret) azonban leginkább s tatárjárás idejére gondolhatunk (GEDAI 1965-1966 34; GEDAI 1969 115. és 145. elterjedési térkép). A bánkútival megegyező összetételű éremleleteket ugyanis szinte kivétel nélkül erre az időre szokás keltezni, erre utal a szlavón báni és a bécsi dénárok hiánya is. A Szabadbattyán melletti Somló-dombon előkerült leletet a kutatók egy része szintén kincsleletnek tartja (LOVAG 1975 337; ZSÁMBÉKY 1983 112; ZSÁMBÉKY 1994 304; ZSÁMBÉKY 1995 436.), előkerülésének körülményei is erre utalnak: az ékszereket egy „sziklasírban", ezüst tálakkal és pénzekkel - köztük IV. Béla CNH. I. 256. denárával - együtt találták (HAMPEL 1882 146.). Lovag Zsuzsa szerint a tatárjárás idején rejtették el (LOVAG 1975 337.). Erre utal például a lelet rombusz alakú csatja, melynek jó analógiáit az Akasztó-pusztaszentimrei (PARÁDI 1975 130, 8. ábra 10-11.) kincsleletben találjuk meg. Elképzelhető azonban ennél későbbi időpont is. Ilse Fingeriin a lelet másik csatját a 13. század harmadik negyedére keltezte (FINGERLIN 1971 327.). Az ismert történeti események ezt a keltezést is megengedik: a kincslelet elrejtése az 1270-es évek belháborúi során is bekövetkezhetett. A Kőszegiek és Csákok között vívott egyik legnagyobb ütközet pedig, amelyben maga Kőszegi Henrik is elesett, éppen a szomszédos Föveny mellett zajlott le 1274-ben (GYÖRFFY 1987 385; SZŰCS 1993 286.). Minden bizonnyal ehhez az eseményhez köthető a közeli Tácon előkerült szlavón báni dénárokból álló éremkincs elrejtése is, amelynek záródása V. Székely György szerint 1270-1272-re tehető (V. SZÉKELY 1994 119.). A kaposvári temető 25. sírjában a köpűs záródású hajkarikák préselt bronzveretekkel és gyöngyökkel díszített pártával együtt kerültek elő. Hasonló típusú pártákat a 14. század második feléből ismerünk: A ducoi temető 1036. sírjában I. Lajos (1342-1382) (RUTTKAY 1989 Obr. 5.), Jászdózsa-Négyszállás 180. sírjában pedig Mária királynő (1382-1387) (SELMECZI 1992 42.) pénzével kerültek elő. A kaposvári leletegyüttes esetében ilyen kései keltezés nem tételezhető fel. A Kiskunhalas-fehértói és a kelebiai kincsleletek (ZSÁMBÉKY 1983 106-111; H. KOLBA 1985 54-55; HATHÁZI 1994 8.), valamint néhány ducoi sírlelet (RUTTKAY 1979 86, 52. kép) hasonló jellegű préselt díszlemezei alapján inkább a 13/14. század fordulójára, esetleg legkésőbb a 14. század első felére gondolhatunk. Valamikor a 13. század végén vagy a 14. század elején kerülhetett a földbe a Somogy megyei Gesztiben talált kincslelet, amely egy eredetileg köpűs záródású hajkarikát is tartalmazott. A lelet legkésőbbi pénzei III. Endre (1290-1301) denárai voltak (PARÁDI 1963 208; ZSÁMBÉKY 1983 105.). A köpűs karikák pontosabban keltezhető példányai megadják a többi darab kronológiai helyét is. A legkorábbi példány biztosan keltezhető legkésőbb a 12. század első felére. Viseletük gyakorlatilag töretlenül nyomon követhető a 13. század folyamán, 17 majd a század vége felé lassan kikopnak a divatból. Egyes példányok talán megérték a 14. század első felét is, I. Lajos pénzeivel keltezett sírokban azonban már nem találjuk meg őket. 1 Végigtekintve a pontosan datálható köpűs karikákon feltűnik, hogy a 12. századra biztosan keltezhető két példány rendkívül kis méretű, ezzel szemben a 13. századi (esetleg 14. század eleji) darabok (4 cm-nél) nagyobb átmérőjűek. Talán nem lehetetlen, hogy ezek a méretbeli különbségek egyúttal olyan időrendi egymásutániságot is jelentenek, mint amilyent például az S-végű haj karikák esetében figyeltek meg: a kisméretű darabok inkább a korábbi időszakra jellemzőek, míg később a nagyobbakat kedvelték. Természetesen ez nem jelent abszolút keltezést, csupán a föbb tendenciák jelzése szolgálhat. 259
