Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Lengvári István: A wallersteini modell és a későrómai „barbár”-római kapcsolatok néhány kérdése Pannoniában

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1996 A WALLERSTEINI MODELL ÉS A KÉSŐ RÓMAI „BARBÁR" - RÓMAI KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE PANNONIÁBAN LENGVÁRI ISTVÁN Baranya Megyei Levéltár Pécs A római birodalom és a környező területek gazdasági, politikai és társadalmi kapcsolatainak vizsgálata régóta a kutatás egyik kedvelt témája. Noha a nyugateurópai provinciákénál kevesebb, de szépszámú publikáció foglalkozik Pannónia provincia és a környezetében élő népek kapcsolatával is, de az írásos források hiánya és egyenetlensége miatt azonban nehéz összefoglaló képet adni a több évszázadon és nagy területen végbemenő kapcsolatrendszerről. A régészeti anyag közzététele ritkán jár összefoglaló jellegű, általános következtetések leszögezésével, s ez hibaként nem is róható fel. Ennek hiányát felismerve azonban a régészet és ókortörténet elméleteivel foglalkozók illetve más tudományágak (történelem, szociológia) képviselői időről-időre tetszetős elméleteket fogalmaznak meg a régészek számára, melyek azonban egyrészt metodikai, másrészről a fogalmi rendszerből fakadó problémák miatt - ritkán találnak elfogadásra körükben. Az alább ismertetendő wallersteini modell alkalmazása a történeti régészet (és így a Római Birodalom gazdasági életének) egy aspektusára nem feltétlenül jelenti, hogy az egész rendszert a történelem egészére elfogadnánk. Inkább egy olyan mankót jelent, s mely alkalmas szerintünk a régészeti anyag és a meglevő írásos források rendszerezésére. Az elmélet felhasználása egyúttal annak korlátait is meg fogja mutatni; s sikertelen alkalmazás esetén természetesen azt kell elvetni, s nem az adatokat kell az elmélet érdekében önkényesen csoportosítani és értékelni. Wallerstein gazdaságelméleti modelljét a kapitalizmus kifejlődéséről írva a 15. századtól napjainkig tekintte át fő vonalakban a gazdaság történetét (W

ALLERSTEIN 1983). Noha ő úgy vélekedett, hogy elmélete korábbi időszakokra nem érvényes, mégis a megjelenés után rögtön születtek általa inspirált művek a prekapitalista időszakra is, mivel úgy tűnt, hogy alkalmas a folyamatok nagy vonalakban való ábrázolására, s új alternatívát nyújt a korábbi (a modernizáló rostovtzeffi és a tradicionális gazdálkodás elemeiből építkező jonesi és Finley-féle) elméletekkel szemben. A tézis lényege röviden a következő: az elmúlt időszakot (a Wallerstein által vizsgált periódust) megelőzően kisebb „mini-rendszerek"-ben zajlott az emberiség társadalmi és gazdasági tevékenysége, melyek, mivel instabilak voltak, rövid ideig álltak fenn. Az utóbbi évezredben azonban nagyobb világrendszerek (worldsystems) álltak fenn. Wallerstein kétféle világrendszert különböztet meg: a politikai értelemben vett egységet (világbirodalmak, world-empires) és azokat, amelyek csak gazdasági egységet nyújtottak (világgazdaságok, world-economies). A legtöbb világgazdasági rendszer előbb-utóbb világbirodalommá vált. A folyamat végén a kapitalista rendszer áll, mely gazdaságilag az egész világra kiterjed, noha sok nemzetállam alkotja. Mint említettük, Wallerstein nem dolgozta ki elméletét a prekapitalista időszakra. Ujabb megközelítések szerint azonban nemcsak az utóbbi 500, hanem az utóbbi 5000 évre lehet visszavetíteni a világgazdaság, mint egység szemléletét (FRANK 1991). Melyek voltak egy világbirodalom -jelen esetben a Római Birodalom - jellemzői az elmélet szerint? A legfőbb az, hogy a központ (core) - félperiféra - periféria felépítés jellemzi, illetve FRANK (1991 87.) centrumot - perifériát - hátországot (hinterland) különböztet meg. Ez alapján egy koncentrikusan felépítődő rendszert kell elképzelnünk, melyben a különbségek politikai, gazdasági (pl. agrotechnika) és társadalomszervezési szerkezetekben tükröződnek. Ezen belül sejtszerű felépítés jellemzi a rendszert: az elzárt mezőgazdasági jellegű közösségeket egy kulturálisan egységes „uralkodóosztály" fogja össze. A sejtszerű felépítés az összbirodalom szintjén is megfigyelhető: néhány sejt korábbi világbirodalom része volt, nyugaton pedig önálló kis politikai egységeket (törzsszövetségeket) integrált magába a birodalom (WOOLF 1990 48; 1993). Woolf szerint emiatt nem beszélhetünk félperifériákról a birodalmon belül, és a határon kívüli terület sem volt az; inkább egy ,bufferzóna', vagy ,harmadik zóna'. Woolf szerint a határ mint fogyasztó volt fontos, és így nemcsak jelképesen értelmezhető, hogy amíg a határ sértetlenül fennállt, addig volt megőrizhető a 25