Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Négyesi Lajos: Haderőreform a 10–11. században

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1996 HADERŐREFORM A 10-11. SZÁZADBAN NÉGYESI LAJOS Kossuth Lajos Katonai Főiskola Szentendre A 10. századi köznépi temetőkben főként férfiakat, kétélű egyenes karddal temettek el. Meglehetősen szokatlan dolog, mivel a nyugati haderőkre jellemző fegyver használata idegen az alapvetően könnyűlovas magyarságtól. Bakay Kornél megítélése szerint, Géza fejedelem, a hatékonyabb egyenes kardokkal szerelte fel kíséretét, akikkel a stratégiailag fontos pontokat megszállta, így szilárdította meg hatalmát.

l Kétségtelen tény, hogy a 10. században a magyar haderőben is megjelennek nehézfegyverzetű egységek melyek száma I. Péter korára oly mértékben növekedik, hogy az ország gazdasága nem képes eltartani. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy ez a könnyűlovas magyarság karddal való átfegyverzésével létrejöhetett. Nem az egyenes kard korszerűbb a szablyával szemben, hanem az a harceljárás, mely az egyenes kard használatát megkívánta, csakhogy ez maga után vonta a lóállomány, a kiképzés és a haderő struktúrájának váltását is. Az alábbi néhány gondolattal szeretném a szablyát felmenteni a vád alól, hogy a karddal szemben egy kevésbé hatékony, korszerűtlen fegyver lenne. Talán nem véletlen, hogy formáját a 14.-15. századig megőrizte és csak egy másik, törökös szablya képes felváltani a könnyűlovasság kezében. A SZABLYA ÉS A KARD A szablya könnyű, kimondottan lovassági fegyver. Enyhén ívelt pengéje átlagosan 2-3 centiméter széles, az ívelt oldalán végig, a háton az alsó harmadban Mivel a kardok köznépi temetőkből kerülnek elő, nehezen képzelhető el, hogy a kardot saját pénzéből vette volna a harcos. A szálfegyvernek valószínűleg magas ára volt, nem véletlen, hogy a szablyák főként az előkelők sírjaiból származnak. Ez nem zárja ki, hogy a szegényebb réteg is rendelkezett szablyával, csak anyagi lehetősége nem tette lehetővé a luxust, hogy a drága fegyvert sírba helyezzék. A kétélű kard nem hazai termék, tehát az ára is magasabb lehetett. A haderő felszerelésénél nem számíthatunk az egyéni zsákmányra, így ha a fegyver zsákmány volt, akkor is a fejedelem raktárából kerülhetett a katonákhoz. Mindezt figyelembe véve nem valószínű hogy a fejedelem által kiadott fegyverzet a harcos tulajdonába került volna és azt vele temethették. fokélre köszörült. A markolat az él felé kb. 20 fokos szög alatt visszatörik. A fegyver átlagos hossza 80 centiméter, súlya 50 dkg. A kétélű egyenes kardot egyaránt használhatta lovas és gyalogos. A kard pengéje egyenes, mindkét oldalán éles, melyek csaknem párhuzamosan futnak a hegy felé, mely nem hangsúlyos. Hossza kb. 100 centiméter, súlya 100 dkg. Esetenként mindkét fegyveren lehet vércsatorna. Ennek ellenére elsősorban vágó fegyverek. Mindkettő pengenehéz, ez szintén az előbbi megállapítást erősíti. A szablya rendszerint az előkelők sírjaiból kerül elő. Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a magyar elit lovasság általánosan használt fegyvere volt. Külön kell választani a harcos használati fegyverzetét és azt amit a sírba helyeztek vele. László Gyula a zempléni honfoglalás kori sír szablyáját a hevenyészett díszítés miatt temetési kardnak véli (LÁSZLÓ 1990 136-137.). Tehát nem az eredeti fegyvert temették el, azt talán az örököse használta tovább. Nem véletlenül büszkélkedik így Abaj Geszer a mongol hősénekben: „Hároméves Abaj Geszer Hamis szókat sosem szólott: „Átkozottját én győztem le, Apám ezüstös kardjával, Ártó fején én csaptam meg!"

2 A korabeli források is rendszeresen említik a szablyát a magyarok fegyverei között: - Bölcs Leó szerint fegyverük kard bőrpáncél íj és kopja.

3 - Maszúdi írja a 943 évi bizánciakkal vívott csatáról, hogy a magyyarok oldalán előkerültek a kardok is.

4 - Regino elnondja, hogy a magyarok karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal.

5 2 Geszer hősének. (In: LŐRINCZ 1975 78.) 3 Bölcs Leó: Taktika. (In: A MAGYAROK ELŐDEIRŐL... 110.) J Maszúdi. (In: A MAGYAROK ELŐDEIRŐL... 103.) 5 Regino évkönyve. (In: A MAGYAROK ELŐDEIRŐL... 206.) 219