Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Tóth Gábor: Honfoglalás kori hidrokefál gyermek testi fejlettsége

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1996 HONFOGLALÁSKORI HIDROKEFÁL GYERMEK TESTI FEJLETTSÉGE TÓTH GÁBOR Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Szombathely BEVEZETÉS 1989. július 21-én Ikerváron (Vas megye) soros, honfoglaláskori temető leletmentő ásatásakor a 109-es számú sírból rendellenes koponyájú gyermekcsontváz került elő. Az ásatást vezető P. Hajmási Erika régész és a helyszínen dolgozó Hesztera Aladár restaurátor a maradványok alapján hidrokefáliára gondolt. A töredékes, rossz megtartású csontokat megóvásuk érdekében emiatt in situ szállították a szombathelyi Savaria Múzeumba. A rendellenesség gyanúja miatti gondos feltárás és megóvás tette lehetővé a paleopatológiai feldolgozást, amire dr. Kiss Gábor osztályvezető régész adott megbízást. Az embertani vizsgálatra 1992-ben került sor (TÓTH et al. 1995). Hasonlójellegű elváltozás leírása a szakirodalomban ritkán fordul elő (GRIMMPLATHNER 1952). Vizsgálatunknál a maradványok speciális, beágyazott helyzete a feldolgozás módszereit nagy fokban behatárolta; illetve az alkalmazott módszerek körének kibővítését követelte meg. A HIDROKEFÁLIA LEÍRÁSA A hidrokefalusz (vízfejűség) fogalma nem azonos a nagy méretű fejjel. Fejlődési rendellenesség talaján makrokránia és megalenkefália is kialakulhat. Hidrokefalia esetén azonban minden esetben az agyvíztér tágabb (PÁSZTOR 1976). Bár agyvíz magában a szubarahnoidális térben is keletkezik, a tényleges agyvízképződés helye az oldalkamrákban, valamint a III. és IV. agykamra plexusz korioideuszaiban van. Az oldalkamrákból a Monroeféle nyílásokon keresztül ömlik a III. agykamrába, innen az akveduktusz Sylviin keresztül a IV. kamrába, majd a Magendie- és a Luschka-féle nyílásokon át a ciszterna cerebellomedullárisz nagy „vízgyűjtőjébe", illetve az oldalsó híd-ciszternákba. A képződött likvor mintegy ötödrésze a gerincvelőt körülölelő szub arahnoidális űrbe jut, négyötöde pedig az agyalapi ciszternák rendszerén át a Pacchioni-szemcsékhez, ahol a nagy vénás Öblökbe felszívódva kerül vissza az általános keringésbe (MUMENTHALER 1986). Napjainkban a hidrokefalusz születési prevelanciája 2/1000. Leggyakrabban másodlagosan társul különböző elváltozásokhoz; az újszülöttkorban észlelhető hidrokefaluszok 90%-a ilyen (PAPP 1986). A vízfejűség kialakulásának legfőbb okai a következők lehetnek: - velőcsőzáródási vagy egyéb fejlődési rendellenesség, - méhen belüli fertőzés (pl. toxoplazma-fertőzés), - koponyaűri vérzés, - plexusz korioideusz papilloma, - konnatális luesz, - tumor (BING 1945; LAPIS 1978; MUMENTHALER 1986). Ezen tényezők valamelyike a likvortermelődés és/vagy a felszívódás zavarát, illetve a likvor áramlásának akadályozását előidézve okoz vízfejűséget (PÁSZTOR 1976). Ezek a gyermekek rendszerint testileg és szellemileg elmaradottak, fejlődésük elmarad egészséges kortársaikétól (MISKOLCZY-CSIKY 1958). EREDMÉNYEK Makroszkóposán vizsgálva az arc- és agykoponya többszörös és szilánkos törései és vetemedései láthatók. Az agykoponya elmozdult-törött csontjai a fej felett feltornyosultak. A lapos koponyacsontokon mészhiányos felritkulások ismerhetők fel. A vázcsontok rossz megtartásúak, töröttek, morzsalékonyak, részben elmozdultak. A bal kulcscsonton és egyes ujjperceken fémre (mellékletre) utaló zöldes színű patina. Mennyiségileg nézve az agykoponya egy része posztmortálisan sérült, valószínűleg ásóval leválasztódott, hiányzik. Frontálisan részleges foghiány. Káriesz nincs. A felső végtag csontjai (főként a bal oldalon) hi 191