Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Szalontai Csaba: „Hohenbergtől Záhonyig”. Egy késő avar kori övverettípus vizsgálata

SAVARIA22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA A záhonyi szíjvég olyan környezetben került elő, ahonnan kb. 50 kilométeres távolságból nem ismert egyetlen késő avar kori sír sem (BÓNA 1986 VII. Népvándorláskori lelettérkép). A Tisza felső folyása mentén az avar korban az avarokhoz köthető lelőhelyek és leletek szinte soha nem lépik át a Csörsz árok vonalát.

24 Ezen a területen kerültek elő olyan teleprészletek (pl. Beregsurány, Gergelyiugornya, Zemplénagárd), melyek kora a késő avar korra, vagy a 9. század első felére tehető. Ezekről azonban nem tudjuk, hogy avar, vagy pedig szláv népesség lakta, noha a leletanyagon kívül a lelőhelyek topográfiai elhelyezkedése is inkább az utóbbit valószínűsíti. Noha a Felső-Tisza-vidék településtörténete és etnikai viszonyai röviden a fentiekkel jellemezhető, Madaras László a záhonyi szíjvégről mégis az alábbiakat írja: „Szinte tökéletes mása a záhonyi szíjvégnek a Szeged-öthalmi 2. garnitúra szíjvége, mely rokonságban áll az Atokháza-bilisicsi temető 1. sírjának szíjvégével.

25 Az Atokháza-bilisicsi szíjvég egész felépítése, szerkezete a záhonyi szíj végnek utánzata. Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy készítőjük vagy egy és ugyanaz az ötvös, vagy pedig ha két mesterről van szó, akkor a bilisicsinek ismernie kellett a záhonyi szíjvéget, vagy annak valamelyik változatát" (MADARAS 1993 18.).

26 Az alaptípus leleteiről tehát megállapíthatjuk, hogy a hohenbergi lelet sajátos technikája (több darabból forrasztották össze) arra utal, hogy valóban helyi készítmény lehetett (vagyis nem avar műhelyben, de minden bizonnyal avar mintára készült), a záhonyi szíjvég pedig valószínűleg avar műhelyből származó övdísz, amely viszont minden valószínűség szerint nem avar férfi tulajdonában lehetett.

27 5. ÖSSZEFOGLALÁS A Hohenberg-Záhony kör többi leletével kapcsolatban megállapítható, hogy azok a késő avar kor legutolsó fázisának termékei. Minden valószínűség szerint az avar kori fémművességben a legutolsó veretek ezek. Abszolút időrendben tehát leghamarabb 791/800 körül készíthették ezeket. Az embertani adatok segítségével megállapítható, hogy a veretek viselői a 9. század első harmadában még életben voltak. Ez pedig azt jelenti, hogy segítségükkel újabb rétegét lehetet kimutatni a továbbélő avar népességnek. Vagyis hacsak 19 újabb lelettel, is de bővült a továbbélő népesség száma. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy ez az újabb 19 leletegyüttes nemcsak a saját számával növelte meg a kimutathatóan továbbélő népesség nagyságát, hanem segítségükkel olyan sírokat, temetőrészleteket lehet keltezni, amelyekre eddig a szegényes leletanyag alapján nem volt lehetőség. Ebből következik, hogy nem helyes az a megközelítés, amely csakis a jól keltezhető leletanyag alapján határozza meg a továbbélő népesség nagyságrendjét (MADARAS 1993 26-27.). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a továbbélés nagyságrendjének pontosabb meghatározásához további tárgyvizsgálatokra van szükség, és nemcsak a temetőkben, hanem a településeken előkerült leletek között is.

28 Meggyőződésem, hogy ezek elvégzésével közelebb kerülhetünk a továbbélés mértékének és helyszíneinek pontosítását illetően. Periode - SzCs) a kulturális kötődések, de még inkább a történeti kapcsolódások, előzmények miatt a késő avar korhoz szervesen kötődő, azt lezáró, sok egyedi vonásával mégis határozottan elkülönülő fázist terminalógiailag is külön jelölve avar kor végi fázisnak (németül talán még fafejeződőbben: endawarische Phase-пак) nevezzük" (SZŐKE 1993 5.). 24 Lőrinczy Gábor lelőhely katasztere a készülő ADAM II. számára. 25 Helyesen: Atokháza-Bilisics 2. sír! 26 Az említett Atokháza-bilisicsi szíjvég díszítése: áttört liliomszőlődísz-rács minta. Emellett, még egylapú is, ami szintén nem jellemző a Hohenberg-Záhony körre, és ezen kívül gyöngysorkerete sokkal apróbb mint a záhonyinak. Ezért amellett, hogy nem tartjuk a Hohenberg-Záhony típussal rokonnak, természetesen nem tudunk egyetérteni a fenti okfejtéssel sem. Továbbá megjegyezzük, hogy a Madaras Lászlótól említett 10 párhuzam közül csak három, a Kiskőrös-Városalatt, Szeged-Öthalom 2. garnitúrája, és a dunaszekcsői 41. sír veretei kerülhetnek a Hohenberg-Záhony típusba. A Szőreg-B 19. sír, Szeged Feketeszéll II. sír, Csongrád-Máma 15. sír, Otompa 23. sír, Mártély 23. sír, Kunszállás, Gátér 142. sír veretei egylapú, öntött nagyszíjvégek, ezért és eltérő díszítésük miatt ezeket nem vettük fel a gyűjtésünkbe. Bóna I. véleménye szerint: „...a gepidák és a szlávok főnökei csak avar invesztitúra-jelvényként juthattak és jutottak hozzá (ti. az avar övekhez - SzCs). Amennyiben viszont hozzájutottak, az azt jelentette, hogy mind a birodalom, mind maguk szemszögéből nézve avarrá váltak. Amíg a birodalom fennállott, az avar kiváltságos osztály tagjaként elismert szláv vagy germán éppoly avar volt (s éppoly kevéssé számított szlávnak vagy germánnak), mintha maga is Ázsiából származott volna" (BÓNA 1987,336.). A viseleti elemek elemzése nyomán előbb-utóbb olyan már nemcsak a továbbélő avar népesség ténye nem lesz kérdéses, hanem e népesség hagyatékát is horizontokba, és fázisokba lehet majd sorolni. 152