Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Szalontai Csaba: „Hohenbergtől Záhonyig”. Egy késő avar kori övverettípus vizsgálata

SAVARIA22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA mutató öweretek segítségével állapította meg kardtípus időrendjét. Noha az általa meghatározott időpont minden tekintetben egyezik a mi keltezésünkkel, szükségesnek látjuk, hogy más tárgyak vizsgálatával is alátámasszuk ezt.

9 A hohenbergi sír sarkantyúja a korai karoling időszakra keltezhető. A horvátországi Biskupija-Crkvina horizont és a Mosapurg/Zalavár 269. sír leletei alapján J. Werner a sarkantyúk korábbi keltezését felülbírálva a 9. század első felére tette ezek használatát (WERNER 1978-1979 236; SZŐKE 1992 101.). Látható tehát, hogy amennyiben a frank leletek segítségével közelítjük meg a vizsgált veretek időrendjét, akkor hasonló eredményt kapunk, mint amit a kisérőleletek, övszerkezetek, és stílusok vizsgálata alapján kaptunk. Az, hogy a hohenbergi sírban együtt van jelen két kultúrkör régészeti hagyatéka (avar és frank)

10 feltétlenül olyan időszakra utal, amikor a történeti események miatt, a korábbi területi viszonyok átrendeződtek. Ismert tény, hogy a Bécsi-medencétől nyugatra, a korábbi gyepünek tekintett területeken, csak az avar-frank háborúk utáni években jelentek meg az avarok (BÓNA 1994 74.). A korábban lakatlan területek benépesítésével pedig lehetőség nyílt arra, hogy a különböző kulturális elemek közelebb kerüljenek egymáshoz, illetve a korábbi mértéknél nagyobb számban keveredjenek azok egymással.

11 A Hohenberg-Záhony típusú, és általában a legkésőbbi avar fázisba tartozó öweretek elterjedése a Duna ausztriai medencéjében nagy valószínűséggel ennek a kulturális keveredésnek egy további bizonyítéka lehet. 3.1. A Hohenberg-Záhony kör abszolút időrendje A leletek abszolút időrendjének maghatározásába egy újabb módszert is alkalmaztam (3. táblázat).

12 Ennek során, miután a szeriációs vizsgálattal megállapítottuk a tárgyak készítésének relatív időrendjét (a késő avar kor legutolsó fázisa), az abszolút időrend meghatározásába bevontuk az elhunytak életkor-meghatározásait is (3. táblázat). A 791 /800-as dátumhoz hozzáadtuk az elhunyt korát, és levontuk belőle azt a felövezés előtti évek számát (jelen esetben ezt 16 évnek vettük). így megkapjuk azt az elméleti időpontot, amikor a leletek a földbe kerülhettek, vagyis amikor a Mindenképpen fontos más vizsgálati szempontok bevonása is, hiszen ezek nélkül a veretek által keltezett kard keltezné a véreteket. 10 Sőt továbbmenve: az említetteken kívül a temető többi sírjában egy harmadik, a Vor-Köttlach, vagy karantán elem is jelen van. 1 ' Erre a legkézenfekvőbb bizonyítékokkal Szőke Béla Miklós szolgált, a női ékszereken végzett beható elemzésével (SZŐKE 1992a). Ennek lényege a következő: míg a két népesség leletei a korábbi időszakban csak kisebb mértékben keverednek, addig később a keveredett népesség olyan kultúrát hozott létre közösen, amelyben a két eredeti hagyomány mellett már a csakis rájuk jellemző, közösen kialakított elemek is jelen vannak (SZŐKE 1994 80-81.). 12 Mivel a szakirodalomban már többször felmerült annak az igénye, hogy az elhunytak életkor adatait is felhasználjuk az időrend kidolgozásánál (pl. MEIXíYESI 1992 255.), ezt a módszert követtem a késő avar kori áttört lilimos öweretek vizsgálata esetében is (SZALONTAI 1995; SZALONTAI 1996 sa.). viselőjük elhunyt. Jól látható, hogy az elhunyt kora és a veret készítésének feltételezett időpontja miképpen befolyásolja a leletek földbekerülésének feltételezett időpontját. Azt hiszem a veretek készítésének feltételezett időpontjaként megadott 791/800-as évszám mindenki számára elfogadható. Még az avar továbbélés kérdését leginkább kétségbe vonó kutatók is egyetérthetnek abban, hogy a korábbi életfeltételekben és körülményekben nem következett be döntő változás, ezért feltehetőleg a fémművesség sem szűnt meg a külés belháborúk kitörésének pillanatában. Ha volt is ilyen, az csak hosszabb idő alatt történhetett meg. Még a legerősebb, legvéresebb és legkiterjedtebb frank hadjáratok sem érték a Dunántúl teljes területét, vagyis ezek közvetlenül nem befolyásolhatták a fémművesség folytatását.

13 Sokkal inkább a társadalomra gyakorolt közvetett hatásuk lehetett jelentős. Valószínűleg a korábbi „megrendelő réteg" eltűnése/elhalása/elszegényedése befolyásolhatta jelentős mértékben a termelés további intenzitását. Mivel e változások valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra játszódtak le, azt feltételezzük, hogy egy ideig bizonyosan változatlan maradt az emberek mindennapi élete. Ezért azt hiszem a továbbélés kérdésében legpesszimistábbak számára is elfogadható lehet a 791/800-as készítési dátum bevezetése. Ezzel azonban minden valószínűség szerint „alul keltezzük" a leleteket.

14 A frank és bolgár hadjáratok időpontjai közti értékként használom a veretek készítésének lehetséges időpontjaként a 800-as évet.

15 Közismert tény, hogy a háborúkat követő években, amikor a két népesség közötti viszony normalizálódott, a frankok „megengedték", hogy az avarok a korábbi társadalmi rendjüket is megtartsák. Ennek tudatában nehezen lenne elképzelhető, hogy a háborúk közvetlen következményeiként a tárgyi kultúra lényegesen megváltozott, vagy eltűnt volna. 4 Véleményünk szerint a készítési időpontnál ennél későbbi évszámot is figyelembe lehetne venni, azonban mai tudásunk alapján ez bizonyíték hiányában egyenlőre csak feltevés lehetne. Meggyőződésem szerint azonban van arra módszertani lehetőség, hogy a fémművesség megszűnését „feljebb toljuk". Ebben az esetben természetesen tovább tolódik a tárgyak földbekerülésének lehetséges időpontja, illetve az az időszak, amíg a továbbélő avarság az öntött veretek segítségével kimutatható. Vagyis a magunk részéről elfogadjuk Szőke Béla Miklós azon megállapítását, hogy „...minden olyanjelenség, ami tipológiailag új ésfragy territoriálisán körülhatárolt, vagy bármely más formában a kulturálisan és területileg is egységes késő avar müveitségben izolált módon jelenik meg, nagy valószínűséggel a kaganátus egységének megszűnése utáni időből származik" (SZŐKE 1992 176; SZŐKE 1993 4.). 15 A feltevés abból a tényből indul ki, hogy a késő avar kori fémművesség megszűnésének több oka lehetett: a/ a háborúk miatt, vagy maguk az ötvösök haltak meg; b/ vagy a nyersanyag utánpótlás szűnt meg; c/vagy a megrendelők haltak meg, illetve szegényedtek el; d/ vagy felbomlott a korábbi nyersanyag utánpótlás illetve a kész termékeket közvetítő kereskedelem szűnt meg; e/ vagy pedig a külső hatalom nyomására tilos volt ezeket készíteni és viselni. (Ez utóbbi természetesen csak feltételezés, hiszen semmilyen bizonyíték nincs arra nézve, hogy pl. a frankok megtiltották volna az avaroknak a veretes öv viselését. Erre a feltevésre csak azért van szükség, mert az általánosan elfogadott vélemény szerint a veretes öv a szabadság egyik szimbóluma volt. Megjegyzem a korai avarságnál ez nyilvánvalóan így is lehetett, de a késő avar korra a társadalom valószínűleg olyan nagymértékű változáson mehetett keresztül, hogy az övek ezen elsődleges jelentése nagy valószínűséggel eltűnhetett. Gondoljunk csak arra, hogy pl. egy-egy szlovákiai lelőhelyen talált avar mintázatú veretes övvel eltemetett, de nyilvánvalóan szláv származású, és a 150