Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Szalontai Csaba: „Hohenbergtől Záhonyig”. Egy késő avar kori övverettípus vizsgálata

SzALONTAi CSABA: »HOHENBERGTŐL ZÁHONYIG' 6. Kiskörös-Városalatt 155. sír (HORVÁTH 1935 XXXI. T. 20-25.) 7. Komarno-Lodenice/Révkomárom-Hajógyár 121. sír (Sk) (TRUGLY 1993 203, Tafel XXVII.) 8. Leithaprodersdorf7Lajtapordány 33. sír (A) (MITSCHA-MÄRHEIM 1957 16, Taf. IV. 18-20.) 9. Münchendorf 7. sír (A) (MITSCHA-MÄRHEIM 1941 21-22, Tafel 13.) 10. Nyergesújfalu, Eternittelepi Általános iskola (MRT 5. 274, 4L tábla 20.) ll.Regöly 145. sír (KISS 1984 136, 81. tábla) 12. Sobor (FETTICH 1943 7, Tab. VI. 1-9.) 13. Szarvas 68. lelőhely 318. sír (JUHÁSZ 1993 138.) 14. Szeged-Öthalom (PULSZKY 1882 152.) 15. Székkutas-Kápolnadűlő 2. sír (B. NAGY 1993 153, l.kép) 16.Tiszaföred-Majoroshalom 1085. sír (GARAM 1981 45; GARAM 1991 Seriationtabelle; GARAM 1995 128, Taf. 148.1.) 17.Vörs-Papkert В 371. sír (KÖLTŐ-LENGYELPAP-SZENTPÉTERI 1992 228, Abb. 4.) 18. Vörs-Papkert В 437. sír

4 19. Záhony (KALICZ 1956 59, CSALLÁNY 1958 8183, 9. kép) Jelen tudásunk szerint tehát, 18 lelőhelyről összesen 19 olyan leletet, vagy leletegyüttest ismerünk, amely besorolható a Hohenberg-Záhony típusba (1. térkép). Ez a szám, a késő avar kori gazdag és nagy mennyiségű öntött övdíszek között meglehetősen kicsinynek tűnik. Közülük 13 olyan leletegyüttes van, ahol nagyszíjvég is előkerült. A többi 9 leletegyüttest a hohenbergi garnitúrában meglévő párhuzamaik alapján vontam be a vizsgálatba. A lelőhelyek között a vörsi temető az egyetlen, amelyben két sírban is előfordult ilyen tárgytípus.

5 A 19 leletből csak 11-ről rendelkezünk hiteles ásatási megfigyelésekkel. Hat olyan lelőhely van, ahol a lelőkörülmények ismeretlenek, ezért a kisérő leletekkel való összetartozásuk bizonytalan, illetve ahol a keresett veretek csak magukban kerültek elő. Vagyis a leletkörnek majdnem a fele a tárgy meglétén kívül nem szolgál semmilyen plusz információval. A 11 hitelesen megfigyelt sírból három volt lovassír. A 19 leletegyüttesből 10 (!) aranyozott bronz garnitúra volt és egy fehérbronz is volt (1. táblázat) közöttük. Ez mindenképpen olyan időszakra utal, amikor zött, hogy felvethető az egy műhelyben való készítésük is. Az, hogy azonos öntőmintában készültek-e egyrészt a különbségek miatt nem bizonyítható, másrészt pedig az amerikai darabnak a méreteit nem ismerjük, ezért ezt nem vethetjük fel. A tárgy jelenleg egy New York-i gyűjtő magántulajdonában van. A leletre Garam Éva hívta fel a figyelmemet. Segítségéért ezúton is köszönetet mondok. Miután igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a világ bármely pontján ilyen típusú öweret előkerüljön, ezért azt hiszem nyugodtan feltehetjük, hogy nagy valószínűség szerint egy mindmáig meghatározhatatlan kárpát-medencei avar lelőhelyről kerülhetett elő a tárgy, majd ismeretlen utakon jutott a gyűjtő magántulajdonába. 4 Szentpéteri József szívességéből ismerem a közöletlen leleteket. s Érdekes, hogy mindkét sírban egy-egy óraszíj szerkezetű övbújtató fordult elő. még bőségesen rendelkezésre álltak a nemesfémek is. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le belőle, nem árt hangsúlyozni: a leleteknek több mint a fele aranyozott, ráadásul közülük több is jó minőségben, vastag arannyal van futtatva. Az avar kori fémművességben meglehetősen gyakori jelenségnek számít az aranyozás, azonban ha az egyes tárgytípusokon belüli arányukat megvizsgálhatnánk, nem valószínű, hogy hasonlóan magas arány jönne ki. Ugyanakkor az is érdekes következtetésekre adhat lehetőséget, ha valaki megvizsgálhatnánk ennek a jelenségnek az okát, azt, ti. hogy lehet-e a társadalomra nézve következtetést levonni az aranyozás tényéből. Azoknál a leleteknél, ahol teljes, vagy majdnem teljes övkészlet került a múzeumi gyűjteményekbe, megállapíthatjuk, hogy az övek szerkezete és összetétele meglehetős egyöntetűségről tanúskodik. A nagy szíj vég mellett 2-5 db mellékszíj vég, 2-26 db mellékszíj veret, 1-4 db lyukvédő és 2-16 db levél alakú, általában hármas csoportosítású csüngős öweret, illetve övforgó, csat, és lemezes, vagy asztragalosz szerkezetű bújtató díszítette az övet (1. táblázat). Ez az övszerkezet minden tekintetben megegyezik a késő avar kor második felének öveivel: a korábbi négyzet alakú áttört griffes, vagy ovális alakú indás csüngős veretek helyett a hármas csoportosítású levél alakú csüngős veretek dominálnak (GARAM 1991 94.) az öveken. 2.1. A fenti lelőhelyeken előkerült tárgyakat az alábbi típusokba lehet sorolni:

6 I. HOHENBERG ÉS ZÁHONY TÍPUS (1. kép 1-2.) Az alaptípusba sorolt leletek a közös vonásaik alapján teljesen elkülönülnek a többi párhuzamaiktól. A három veret az alábbi közös jellemzővel bír: mindegyik kétlapú vastag szíjvég. A szíjvégek széleit nagyméretű gyöngysorkeret díszíti. A rögzítőfüleik is apró gömbökkel vannak díszítve. A szíjvégek oldalain vésett halszálkaminta látható. A felületüket kötegekbe fogott, elpalmettásodó, vagy másképpen pálcikás indák díszítik. A hohenbergi és az ismeretlen ielőhelyű szíjvéget vastagon aranyozták, míg a záhonyi fehérbronzból készült. 1. Hohenberg (FISCHBACH 1895 I. tábla) (1. kép 1.) 2. Záhony (KALICZ 1956 59; CSALLÁNY 1960 81. 9. kép) (l.kép 2.) 3. Ismeretlen lelőhely 6 A leletkörben meglévő tárgytípusok közül csak a szíjvégek illetve az „óraszíj" bújtató tekintetében tekinthető teljesnek a gyűjtés. Mivel a késő avar kori mellékszíjveretek, lyukvédők és övforgók oly nagy típusvariációt képviselnek, hogy nehéz lenne ezeket pontosan rendszerezni, ezért a velük kapcsolatos gyűjtés kizárólag azokra a lelőhelyekre vonatkozik, amelyek más véretekkel is kapcsolódnak a Hohenberg-Záhony körhöz. Nyilvánvaló, hogy az említett veretek teljes felgyűjtése nagymértékben növelné a Hohenberg-Záhony kör lelőhelyeinek számát. 147