Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)
Nógrádi Sára–Uherkovich Ákos: Az Őrség tegzes (Trichoptera) faunája
NÓGRÁDI S. - UHERKOVICH Á.: Az őrség tegzes (Tichoptera) faunája A vizsgálatok legfontosabb eredményei közül külön is ki kell emelnünk a hazai fauna korábban ismeretlen tagjainak itteni első előfordulását. Ezek - rendszertani sorrendben - a következők (lelőhellyel illetve a publikáció idézésével): Glossosoma boltoni Curt. — Magyarszombatfa, 1983.LX.24. (NÓGRÁDI, 1988) Agapetus delicatulus McL. — Szőce, 1983. VI.9. (NÓGRÁDI, 1984) Hydroptila lotensis Mosely — Magyarszombatfa, 1983.V. 17. (NÓGRÁDI, 1985a) Hydroptila tineoides Dalman — Magyarszombatfa, 1983.V. 17.(NÓGRÁDI, 1985a) Hydropsyche guttata Pict. — Szőce, 1983.VII.28.(NÓGRÁDI, 1985a) Limnephilus elegáns Curt. — Magyarszombatfa, 1975.V.28.(ÚJHELYI, 1981a) Potamophylax luctuosus Pill. & Mitterp. — Szőce, 1983.V. 18.(NÓGRÁDI, 1984) Anabolia (Phacopteryx) brevipennis Curt. — Szőce, 1983.VI.9. (NÓGRÁDI, 1984) Platyphylax frauenfeldi Brau.—Magyarszombatfa, 1975.XI.6. (ÚJHELYI, 1981a) Oecetis testacea Curt. — Magyarszombatfa, 1983.VII. 1-15.(NÓGRÁDI, 1985a) Setodes viridis Fourcr. — Magyarszombatfa, 1983. VI. 13VII. 19. (NÓGRÁDI, 1985a) A felsoroltak közül két faj, az Oecetis testacea Curt, és a Setodes viridis Fourcr. azóta sem került elő az őrségen kívül, a többi fajnak újabb lelőhelyeit ismertük meg az ország különböző részein. Lehetséges, hogy az Oecetis testacea Curt, egyetlen lelőhelye időközben oly súlyosan sérült, hogy a faj Magyarországról eltűnt. A dolgozatban felsoroljuk az összes fajt, amelyet a korábbi szakirodalom közölt az őrségből, illetve azokat, amelyek eddig még publikálatlanok voltak. Azokban az esetkben, ha egy faj egy lelőhelyen egy éven belül 3-nál több alkalommal került elő, csak az első és utolsó előfordulási időpontot, valamint az összesített példányszámot közöljük. A gyűjtők nevét és a gyűjtési módot rövidítve adjuk meg, az alábbiak szerint: AA AMBRUS András NS NÓGRÁDI Sára TCs THURÓCZY Csaba UÁ UHERKOVICH Ákos (fcs) fénycsapda A fajok nevezéktanában és rendszertani sorrendjében BOTOSANEANU és MALICKY (1978) munkáját követjük, egy-két kisebb módosítással. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE Az Őrségi faunát állatföldrajzilag elemezve megállapíthatjuk, hogy a fajok tekintélyes hányada itt is széles elterjedésű, euryök faj, amelyek országszerte, vagy legalábbis domb- és hegyvidékeinken általánosan előfordulnak. E fajok egy-egy helyen előforduló nagyobb számát itt az magyarázza, hogy a vizek minősége lényegesen jobb, mint az ország belsejében, több szabályozatlan vízfolyás található. Az ősi őrségi gazdálkodás sok rétet és legelőt hagyott meg, ez feltétlenül kedvez a vizek állapotának is. A ritkább fajok közül ki kell emelnünk azokat, amelyek valami miatt szűkebb elterjedésúek, tehát jellemzők a tájegységre. Ilyen fajok például a lápokhoz kötődők, közülük is elsősorban az Oligotricha striata L. Ezt Szőcén, Magyarszombatfán és 66
