Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/2. (1995) (Szombathely, 1995)

Tóth Sándor: Az Őrség zengőlégy faunája (Diptera: Syrphidae)

SAV ARIA 22/2 (Pars historíco-naturalis) A GYŰJTŐMUNKA ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A kutatás során az Őrség területének 39 pontján történt eddig különböző intenzitású, néhány esetben csupán véletlenszerű zengőlégy-gyűjtés. A legtöbb adat Szakonyfaluból, Szalafő térségéből, Szőcéről és a Vadása-tó közvetlen környékéről származik. Nagyban segítette a gyűjtést Szocén, a tőzegmoha lápon 1986-ban egy tavasztól-őszig működtetett állandó jellegű Malaise-csapda. Rövidebb időszakon át, megszakításokkal 1976 június-júliusában Szakonyfaluban is szolgáltatott adatokat egy csapda. Főleg néhány gyakoribb faj sok példánya származik a MAJER József által 1982-ben Magyarszombatfán üzemeltetett Malaisecsapdából is, akit a fogott zengőlegyek feldolgozásra való átengedéséért e helyen is köszönet illet. Ugyancsak köszönet jár a szőcei csapda lelkiismeretes kezeléséért KOZMA József helybeli lakosnak. A gyűjtések során általában a legyek fogására használt, 30 cm átmérőjű keretre erősített, sűrű szövésű nylon anyagból készült, csúcsa felé fokozatosan elkeskenyedő lepkeháló szolgált. Ez a típus föhálózásra is jól bevált. Esetenként a terület több pontján sor került alkalmi (néhány órára, vagy 1-2 napra felállított) Malaise-csapda használatára is. A GYŰJTŐHELYEK JEGYZÉKE AZ UTM KÓDOKKAL A faunisztikai adatokat tartalmazó fejezetben a gyűjtőhelyek lehetnek települések vagy ún. közelebbi (konkrét) lelőhelyek. Az utóbbiak nyilvánvalóan sokkal több információval szolgálnak az egyes fajok elterjedéséről. Az Őrségből a zengőlegyek esetében jó példa erre Szalafő, vagy Felsőszölnök. Fontos, hogy minden esetben megadjuk a közelebbi gyűjtőhely közigazgatási hovatartozását, hiszen a földrajzi nevek olykor még kisebb tájegységeken belül is gyakran ismétlődnek. A lelőhelyek térképi körülhatárolását szolgálják az Európaszerte az élőlények elterjedésének szemléltetésében kiterjedten alkalmazott UTM (Universal Transverse Mercator) rendszerű hálótérképek segítségével hozzájuk rendelhető kódok (DÉVAI és MISKOLCZI, 1987). Mivel esetünkben viszonylag kis tájegységről van szó, a kódolás a hálótérkép 2,5 x 2,5 km-es alhálóra bontott változatának megfelelően (TÓTH, 1978) történt. Az őrségből jelenleg az alábbi lelőhelyekről rendelkezünk zengőlégy adatokkal: 1. WM 99 C2 Apátistvánfalva 2. WM 99 Dl Apátistvánfalva: Balázsfalva 3. WM 99 Dl Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye 4. XN10A4 Csákánydoroszló 5. XN 00 A3 Csőrötnek 6. XM 09 B4 Csörötnek: Huszászi-patak-völgye 7. XM09B1 Farkasfa 8. WM 99 C4 Farkasfa: Fekete-tó 9. XN 10 Cl Felsőmarác: Himfai-parkerdő 10. WM 99 C3 Felsőszölnök 11. WM 89 Cl Felsőszölnök: Halál-völgy 199