Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)
Rácskay Jenő: Migráció és emigráció a dualizmus kori Vas vármegyében
SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1992-1995) Szombathely 22/1 (Pars historica) 1995 RACSKAYJENÖ MIGRÁCIÓ ÉS EMIGRÁCIÓ A DUALIZMUS KORI VAS VÁRMEGYÉBEN Vas vármegye a korabeli leírások (1905) szerint a történeti Magyarország délnyugati határszélén 5 035, 31 km 2 területet foglalt el 1 , ha a térképre nézünk, akkor inkább a közepes nagyságú vármegyékhez tartozott. Eltérően a mai helyzettől, amikor a 19 megyéből, mind a lakosság, mind területi szempontból a legkisebbek közé tartozik. Vas vármegye földrajzi elhelyezkedése döntő mértékben hozzájárult gazdasági, politikai helyzetének változásaihoz. A megye etnikai képe hosszú évszázadok alatt alig változott, (a horvátok betelepülésétől eltekintve) csak szűkebb értelemben vett asszimilációról beszélhetünk. A megye három meghatározó népcsoportja: az Árpád-kor időszakától kezdve a magyar, a honfoglaló magyarság által már az ország délnyugati sarkában itt talált vend (szlovén), azután a 12-13. században betelepült német népcsoport. A lakosság etnikai összetételét illetően a megye nyugati részén, a németek és szlovének lakta területeken és a magyarlakta középső részeken a magyar történelemben elég ritka módon, nem volt nagyméretű népcsere. Ebben az játszott szerepet, hogy a török előrenyomulás megállt a megye keleti, dél-keleti határain, és nem terjedt át a Rába vonalán. Ez a közel 150 éves török elnyomás jelentős gazdasági fejlettségi különbséget hozott létre a fejlett nyugati és a kevésbé fejlett keleti területek között. Ezek a fejlődési különbségek csak nehezen egyenlítődtek ki. Jellemző, hogy a területének és a lakosságának egyharmadát elvesztett megyében ma is ezek a részek (Vasvár és a Hegyhát, Celldömölk és a Kemenesalja) azok a területek, ahol az elmaradottság miatt a legtöbb a foglalkoztatási probléma. A megye középkori településszerkezete kevéssé sérült meg, - eltérően a török időkben jórészt kipusztult alföldi területektől, - ahol a sok ezer lakosú községeket és az ehhez tartozó tanyarendszert találjuk. A délnyugati megyékben (Vas, Zala) az aprófalvas településrendszer volt az általános. A századforduló időszakában (1905) a megye 418 905 lakosa nem kevesebb, mint 615 kis- és nagyközségben és két rendezett tanácsú (nem Önálló törvényhatósági megyei jogú) városban, Kőszegen és Szombathelyen élt. Ez az aprófalvas rendszer máig meghatározó, mind a jelenlegi megye, mind az utódállamokhoz került területeken, Szlovéniában és Burgenlandban is. A dualizmus 1867-1914 közötti időszakában jelentős változások mentek végbe. Ez az időszak az, amely Éhen Gyula: Vas Vármegye közigazgatási leírás Bp. 1905. 1. o.
