Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)
Zágorhidi Czigány Balázs: Vasvár város privilégiumlevele
SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1992-1995) Szombathely 22/1 (Pars historica) • ,'.- •.,•• . . • 1995 ZÀGORHIDICZIGÁNY BALÁZS VASVÁR VÁROS PRIVILÉGIUMLEVELE Vasvár első történetírója, Nóvák Mihály 1885-ben még látta IV. László király eredeti privilégiumlevelét, amellyel Vasvárnak városi kiváltságokat adományozott; az oklevél akkor „a község ládájában hevert". A privilégium viszontagságos körülmények között érte meg a múlt század végét, akkor azonban nyoma veszett. IV. László 1279-ben adományozta meg a háborús pusztításokat elszenvedett Vasvárt a fehérvári jog-ként ismert kiváltságokkal. Ezeket a kiváltságokat a város, bár tovább bővíteni nem tudta, de az egész középkoron át megőrizte: a privilégiumot megerősítette Károly Róbert (1336), Nagy Lajos (1379) és Zsigmond király is (1425). Ez utóbbi megerősítés már a királyi város eladományozása után (1423) a földesúr, Gersei Pethő László kérésére történt meg. Zsigmond király oklevelét a város részére előbb a vasvári káptalan (1426), majd Vas megye hatósága is (1453) átírta. Ez utóbbi átirat a Festetics család levéltárában fennmaradt, ma csak ezt az egy hiteles másolatot ismerjük. Az eredeti oklevél sorsáról a szakma nem szerzett tudomást. Vasvár középkori irattára - levelesládája - nem pusztult el a török hódoltság idején, bár a 16-17. századból közvetlen adatunk nincs róla, de a későbbi forrásokból arra következtethetünk, hogy a privilégiumot és a többi hivatalos iratot a sok pusztítást megért község bírája őrizte. A privilégium jelentősége a 18. században nő meg ismét, ekkor a város tulajdonviszonyainak rendezése során a káptalan és a Festeticsek mellett a város harmadik félként lép fel, és régi kiváltságainak visszaállítását követeli. A pereskedésnek köszönhetően sok adatunk maradt fenn a város iratainak sorsáról. 5 Egy 1699-ből származó jegyzőkönyvnek egyenesen az a célja, hogy tisztázza Vasvár hajdani jogi helyzetét, privilégiumait és azok sorsát. Már a tanúkihallgatási jegyzőkönyv kérdései is arra utalnak, hogy általában Vasváron és Nóvák Mihály: Vasvár története. Zalaegerszeg, 1901. 12. o. (A kézirat 1885-ben készült.) A középkori magyar városi kiváltságok ismertetésére és összehasonlító elemzésére lásd: Fügedi Erik: Középkori magyar Városprivilégiumok. In: Tanulmányok Budapest múltjából XIV. Budapest, 1961.17-107. o. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (MOL DL) 91.449. Szentpétery Imre-Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/2-3. Budapest, 1961. 239. o. 2973. sz. Bőséges adatokat tartalmaz Vasvár középkori és 17-18. századi történetéről a káptalan, a Festeticsek és Vasvár város közt 1742-44-ben lefolyt per jegyzőkönyve. Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára, Festetics Kristóf és a vasvári-szombathelyi káptalan közt választott bíróság előtt lefolyt per protocollu ma-jelzetlen .
