Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései a sereg ellátására és a táborkari tiszt küldésére vonatkozó kérést, s beszámolt a stájer határszélen állomásozó es. kir. erők mozdulatairól, illetve a Somogy és Zala megyei nemzetőrök szeptember 24-i sávolyi rajtaütésének sikeréről. Szeptember 26-án Vidos utasítást kapott Batthyanytol. A miniszterelnök Vidos szeptember 23-i első jelentésére válaszolva - közölte vele, hogy mindenképpen tartsa magát a szeptember 20-i utasításban foglaltakhoz, már csak azért is, mert a Jellaőic ellen összpontosítandó táborba „anélkül is későn fogna megérkezni". Vidos reggel 6 órakor, Szombathelyről válaszolt Batthyánynak. Tudatta, hogy 2. zászlóalja Pusztarádócra, 1. és 3. zászlóaljai Körmend felé nyomulnak. Aznapra várt Sopron megyéből két, összesen több mint 4000 főnyi, másnapra Veszprém megyéből Jánosházára több mint 2000 főnyi és Győr megyéből Kiscellre 1500 főnyi nemzetőrséget. Jelentésében ismét aggályait fejezte ki a sereg ellátása miatt, s lehetségesnek tartotta, hogy csapatainak nemcsak a horvátokkal, hanem a stájer határszélen álló cs. kir. erőkkel is meg kell ütközni. Ismét kérte egy vezérkari tiszt küldését, hozzátéve: „én megvallom, legjobb igyekezet mellett sem vagyok képes ill sereggel katonailag célszemen működni, avatott egyének közremunkálása nélkül". Szeptember 27-ről 28-ra virradó éjjel Vidos Szombathelyen értesült István nádor leköszönéséről; úgy vélte, ezáltal az ő feladata is módosulni fog. Szeptember 28-án Jánosházára ment, s délután négy órakor innen tudatta Batthyányval csapatai állását és hangulatát. Itt, Jánosházán Bezerédy Kristóf és Esterházy Károly őrnagyok két Veszprém megyei zászlóalját találta, amelyek hangosan elégedetlenkedtek kimozdításuk miatt. Vidos még zsoldot sem volt képes fizetni nekik, mert rendelkezése alatt egy fillér sem volt; Batthyanytol pedig még mindig nem kapott pénzt. Vidos - bár ilyen körülmények között kétes kimenetelűnek ítélte a horvátországi betörést - a három vasi és a két soproni zászlóaljat a Körmend - Hídvég Rum - Jánosháza vonal akarta előretolni; a zúgolódó Veszprém megyeiket pedig Türjén és Zalaszentgróton át Zalaegerszeg felé akarta indítani. Vidos még egy Sopron megyei zászlóaljra számított; Zala megyéből éppen ezen a napon kapta a hírt, hogy az ottani önkéntesek „más célra fordíttattak". Az ellenséges erőkről azt a hírt vette, hogy a Muraközben kb. 2000 főnyi horvát katonaság állomásozik. Mindezek alapján úgy vélte, „miszerint ezen öszves fölkelő népet hosszasb időig együtt tartani lehetetlen, kivált ha az idő viszontagságai mellé az élelmi hijány is csatlakozand". Ezért azt javasolta Batthyánynak, „legcélszerűbb lenne a most tömegestől kikelt népet egyenesen ellenségünkre rohanni engedni, hogy nagyszerű tömegével morzsolná tönkre". A Vidos által javasolt korlátozott méretű akcióra rövidesen alkalom nyílt. Szeptember 29-én Vidos Szombathelyen megkapta a Zala megyei Állandó Bizottmány levelét, amelyben a testület tudatta vele, hogy a Nagykanizsát megszálló horvát csapatok letartóztatták a megye kormánybiztosát, Horváth Vilmost. A megye ezért segítséget kért Vidostól a kormánybiztos kiszabadítására és a Nagykanizsán és környékén állomásozó horvát csapatok megsemmisítésére. Vidos ezek után két oszlopban megindította csapatait Kanizsa felé. A három vasi és két soproni nemzetőrzászlóaljból álló, mintegy 7000 főnyi oszlopot gróf Zichy Henrik őrnagy vezette Kanizsa felé; a veszprémi két zászlóalj, Bezerédy Kristóf és Esterházy 58