Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

Söptei István: Sárvár mezőváros' közigazgatási szervezete ... mutassuk a mezővárosi tanács illetékességének körét, azt a szerteágazó feladatkört, amely jellemezte a reformkor Sárvárának mindennapi életét. A mezővárosba való beköltözéshez a tanács engedélye szükségeltetett. Az engedélyhez kötést egyrészt indokolta a mezővárosi lakosok jogainak védelme, másrészt a letelepedéskor fizetendő illetékek növelték a városi bevételeket. Már az 1803-as városi közgyűlés a beköltözésekkel kapcsolatosan megszorításokat eszközöl: „Azon személyek, kik szegődött szolgalatjukkal keservesen keresik kenyerüket, minthogy a város dolgaiban elegendőképpen el nem járhatnak, és így a közönséges polgárokra nagyobb terhek haramiának, ezután házakat örökbe többé fel ne vallassanak. Kiknek pedig birtokukban vagyon, bizonyos napszámot szolgáljanak."" 1825-ben újra foglalkoztak a városba település kérdésével: „Szoros felelet és 4 Ft büntetés terhe mellett megtiltatott, hogy a városi lakosok közül, az elöljáróságnak írásbeli engedélye nélkül, jövevény férfiakat, annál is inkább fehérszemélyeket, házaikba lakosoknak befogadni akármi szín alatt is merészeljenek."

34 olvashatjuk a tiltó rendelkezést a jegyzőkönyvben. Jobbágy Sárvárra költözéséről egy esetben értesülünk. „ ... a zsirai helység mostani lakosa Tersli István jobbágy alázatosan jelenti, hogy mezővárosunkban lakását venni kívánná, bemutatván eddigi magaviseletéről szóló bizonyítványát, mely a megvizsgálás után megelégedésül szolgált, ezen könyörgőnek zsellérképi lakása oly móddal megengedtetik, hogy mint birtoktalan, semmi marhatartás néki meg sem engedtetik a városnak kivétel nélküli legeltetőjén." Még a szomszédos Vármellékről sem volt egyszerit bejutni a mezővárosba. Egy beköltözni kívánótól megkövetelte a tanács a vármelléki elöljáróság és az uradalom által kiállított bizonyítványt. „Ezent nem teljesítené, ezen felvallásnak ereje ne légyen, szintén ily polgárosodás esetben ez mindenkitől megkívántatik."

36 olvashatjuk a tanácsi határozatban. A vándoréveit letöltött mesterlegényeket is csak feltételesen engedték letelepedni, s a polgárság sorába véglegesen csak akkor iktatták őket, ha mesterségében illetékes céhnél mesterdarabjukat elkészítették. A zsidók városba településéről a későbbiekben még szólunk. A mezővárosi tanács volt illetékes a telek-, ház- és földeladási ügyekben, építési engedélyek kiadásában. Végső fokon a városi közgyűlés, avagy a magistrates döntött váró s szépítés i, városrendezési ügyekben. 1845-ben a tanács a mezőváros egyik polgárának közterület megvásárlásának engedélyezésével lehetővé tette, hogy az úgynevezett Kovács utca sarkán emeletes házat építhessen. Az ott lakók ez ellen panasszal éltek a bejárás akadályoztatása, illetve tűzveszélyesség miatt. A városi közgyűlés a következőképpen döntött: „ ... a városi tanács által átengedett kis fundus addig nem terjed, sőt azon cövek továbbra is helyén maradhatna; mind ezen cáfolati okokra nem tartja a városi közönség a panaszkodók sérelme VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 4. sz. 1803. VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 4. sz. 1825. Végzési napló 498. sz. ügyirat U. o. 496. sz. ügyirat 38