Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

SAVARIA 22/1 -1995 jogában volt igazságot szolgáltatni, amely polgármesteri végzés ellen, mint már említettük, a panaszosoknak joguk volt a magisztrátushoz fellebbezni. Panaszos ügyekben első fokon tehát a polgármester járt el. - A fentiekben már említettük, hogy lefogatásokat, megbotozásokat csak a városi tanács eszközölhetett. A polgármesternek viszont yoga volt, hogy a „szolgáknak és azoknak, akik nem polgárok, a kótérben való becsukatása, úgy а káromkodó excessusokat (kihágásokat) tevő iszós polgároknak a hadnagy, vagy a városházáról leendő letartatása ... általa történjen." - A polgármester feladata volt a városi és vármegyei közterhek és egyéb terhek egyenlő és igazságos kivetése a városi polgárságra. Ugyancsak ő végezte a kivetett adók és egyéb terhek lajstromozását, a büntetőpénzek behajtatását és listázását. A befolyt összegekről, illetve azok felhasználásáról negyedévenként köteles volt a tanácsnak beszámolni. - A kárt tevő polgároktól, vagy azok cselédjeitől a becsűpénzt és a kártérítési összeget ugyancsak a polgármester szedte be, amelyet köteles volt listába is foglalni. A kártérítési összeget a károsult kapta, míg a becsűpénzt a polgármester „az addig való szokás szerint, a becsülésre kirendelt tanácsbeli személyeknek kiadni" volt köteles. A szándékosan kárt okozókat a polgármester az okozott káron felül is megbüntethette 6 forint erejéig. - Az útmutatás 4. pontja a tilossá tételeket és a szabadításokat a városi magistrátus hatáskörébe utalja. Feltételezhetjük, hogy a megelőző időszakban ez polgármesteri hatáskör volt. Nyilván, a korrupciót, avagy a már emlegetett hamis vádaskodásokat megelőzendő került sor a polgármester jogainak szűkítésére. - A polgármester hívta össze negyedévenként a városi közgyűlést és ő volt köteles gondoskodni az ott hozott nevezetesebb határozatok közhírré tételéről. - A 19. század első felében súlyos terhet jelentett a mezőváros polgárságának a katonatartás terhe. Az 1808-as útmutatás a polgármesteri feladatokat e kérdésben az alábbiakban összegezi: „ Gondja legyen a városi polgármesternek a városra vetett katonatartásra járandó zabot, szalmát, szénát, istállót, ezekhez való szerszámokat, ágyat, agyi ruhát és több ilyeneket, a nemes vármegye rendeléséhez képest, annak idejében olcsóbban megszerezvén comissárius úrnál beállítani, quietáltatni (nyugtáztatni) ... Mindazokat, ha készpénzben kelletik venni, a tanács comissiója (megbízása) mellett, a polgármester quietentiájára (nyugtájára), a perceptióra való kamarástól kifizettem és eképen a szükségeseket megszerezni." - A városba érkezett katonák elszállásolásánál, illetve az elhelyezési terv elkészítésénél is voltak feladatai a polgármesternek. Mivel a beszállásolás is súlyos terheket jelentett a lakosságnak, így az gyakran váltott ki a polgárságban elégedetlenséget, ellenszegülést. Gyakran a beszállásolást végzők, a kvartermester, a tűzvizsgálók, a bormesterek is szabálytalanul jártak el, túl29