Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

SAVARIA 22/1 -1995 A 19. század első felében súlyos terhet jelentett Sárvár mezőváros polgárságának is a katonai beszállásolás. A beszállásolást végző, a „város dolgában fáradozó quartermesteren, tűzvizsgálókon, bormestereken és egy egyéb kötelességben lévő személyeken" gyakran csattan az ostor. Ezt kiküszöbölendő, a mezővárosi tanács úgy rendelkezett, hogy a panaszok kivizsgálására a 12 tagú városi tanács az illetékes. A városi tanács a városi „konvenciósok"-kai kötött szerződéseket köteles volt érvényesíteni. Városi épületek javítási költségeit 10 Ft-on felül a magistrátus engedélyezte. A hivatali visszaéléseket megakadályozandó rendelkezett az 1808-as utasítás a következőképpen: „Midőn is a tanácsnak kötelessége lészen az építtetések módját meghatározni, az építtetésre szükséges mész, tégla, fa, vas és egyebeknek megszerzéséről ekképpen gondoskodni, mint csak lehet quietentiára (nyugtára), hogy megbizonyítani lehessen. Az építtetés végeztével aminő materiáliák, tégla, mész, deszka, léc, szeg, vas, pléh, fák és ilyenek megmaradnának, az is megvizsgáltassék, specifikátióban a tanács elé adassék, melyeknek gondja viseléséről, vagy eladásáról a tanács azon okból gondoskodjék, hogy ilyeseket, minthogy valaki a maga hasznára fordított volna, senki gyanúba ne keveredhessék." Az 1808-as polgármesteri utasítás a városi irattárról is rendelkezett, amely felügyeletét ugyancsak a városi magistrátus látta el. Az 1808-as perceptori (adóbeszedői) utasításból is kaptunk információkat a városi tanács tevékenységére. Egyértelmű, hogy az adóbeszedői funkcióra is a város közgyűlésének a magistrátus tett javaslatot. A megválasztott perceptor negyedévenként (Szent Iván, Szent György, Szent Mihály és Újesztendő) számolt el a városi tanácsnak. 2. A mezővárosi tanács tisztségviselői, feladataik és fizetésük Ahogy az előzőekben már említettük, a 12 tagú mezővárosi tanácsot az április 24-én tartott polgárok gyűlése választotta. A „communitás" szó alatt természetesen nem érthetjük a Sárváron élő házas és hazátlan zselléreket, a szolgákat a nincsteleneket. Az előzőekben már hivatkozott 1808-as rendeletek ezt egyértelműen bizonyítják. Az 1808-as városszervezeti szabályzatok a megsokasodott feladatoknak megfelelően hoztak változásokat a mezőváros irányításában. A szabályzatok a szakszerűség figyelembe vételével osztották meg a feladatokat a megválasztott tanácstagok között. A polgármesteri feladatokat összefoglaló utasításból egyértelműen kitűnik, hogy a megelőző évszázadokban oly jelentős szerepet játszó főbírói funkciót megszüntették. Elfogadhatjuk Szeibert János, Sárvár történetírójának megállapítását, amely szerint a megelőző időkben „ ... a főbíró a jogi kérdésekben, az ítélkezésekben járt el, a polgármester pedig irányított, a várost képviselte, az VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 4. sz. útmutatás, mely Sárvár város polgármesterének kötelességeit foglalja magában. VaML Sárvár mezőváros jegyzőkönyvei, 4. sz. útmutatás, mely a városi perceptörnak kötelességeit foglalja magában. 27