Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Szabó Péter: Részletek Vécsey Béla magyar királyi alezredes „Harctéri naplójá”-ból (1943. január 5–14.)

SAVARIA 22/1 -1995 19 óra körül értünk toronyiránt a Peskovatka előtti facsoporthoz. Ott már saját páncéltörőink igazítottak el. Borzasztó volt a hideg, lehetett talán mínusz 4045 fok is. A Bondor századdal megszálltam a Jaryw Riegel Peskovatka előtti részét, s megvártam a 2. és 3. csoportot is, hogy elrendezzem az embereket. A Boldizsár alatt összevont ezredközvetleneket azonnal elszállásoltam a legközelebbi házakban azzal, hogy éjfélkor felváltják a Bondor századot. A többi csoportot vonatkörleteikbe küldtem pihenni. Én egy távbeszélő-állomáson jelentkeztem Szabó vezérőrnagy úrnál, aki igen melegen gratulált. Közölte, hogy egy zászlóalj Peskovatkán vitéz Lépes vezérkari százados , egy másik Szoldatszkojén Kádár százados parancsnoksága alá lép, és ott körvédelmet fog kifejteni, menjek pihenni, és másnap reggel jelentkezzem. Közölte azt is, hogy a 13. könnyű hadosztály részei csináltak egy ellentámadást Kalinyinra, s azok hozták volna nekem a parancsot a kitörésre, de úgy látszik nem értek el a 118,7-es magassági pontig. Úgy látszik, futótűzként terjedt el a híre, hogy a 35-ösök kitörtek, mert alig indultam el, máris ott volt a személyautó, és bevitt az I. zászlóalj gazdasági hivatalába. Ott lerogytam egy ágyra, s nyomban el is aludtam. Január 12-e reggelétől még le sem tudtam hunyni a szememet. 1943. január 14. 5 órakor ébredtem fel, s arról értesültem, hogy Belsőt háromszor is felköltötték, hogy szállítasson ki lőszert és fegyvereket a zászlóaljnak. 1000 darab magyar aknavetőgránát, Istenem, ha ezt bent megkaptam volna. 110 000 H. lőszer a géppuskák és golyószórók részére, mindez hogyan hiányzott ott bent nekünk! Autóra ültem, s kimentem a zászlóaljakhoz. Azok éppen akkor vételezték fel a fegyvereket. Minden agyon volt fagyva. A golyószórókat még lábbal sem lehetett kirúgni, a géppuskákhoz nem volt fagyálló folyadék, a töltények nem voltak hevederezve. Úgyszintén a golyószórótárak sem, hevederező gépek hiányoztak hozzá. Mátrayt találtam meg, aki éppen Lépes vezérkari századossal tárgyalt. Láttam, hogy a zászlóaljat arccal Kalinyin felé állítják fel. Ezt én helytelennek találtam, mert a további támadást úgy Peskovatkara, mint Szoldatszkojéra a 158-as magassági pontról vártam. De hát nekem nem volt intézkedési jogom. Mátrayt azért figyelmeztettem, hogy balra is biztosítson, s ha balról kapná a támadást, ne Peskovatka, hanem a Potudany jegén a mosztiscsei magaslatok felé térjen ki, oda nem tudják követni őket a harckocsik. Bondort is felkerestem, ezt a nagyszerű fiút, az ezred legjobb tisztjét. Szegény agyon volt fagyva, mert nem hagyta magát leváltani. A fülei tenyérnyiek voltak, s az orra és a szája is rettenetesen megdagadt a fagyástól. Alig lehetett ráismerni. Neki is ugyanazt a tanácsot adtam, mint Mátraynak. Innen a II. zászlóaljhoz mentem, ahol Jurkovits főhadnagyot találtam. Bokorról még semmi hír. őt is eligazítottam, mert itt meg Kádár százados volt a parancsnok. Az ezred többi, Lépes György (1911- ) vezérkarbeli százados, majd őrnagy. A pécsi IV. hadtestparancsnokság I.b. (felderítő) osztályát irányította 1942/43-ban a keleti hadszíntéren. Kádár Zoltán (1914- ) százados. 1942 novemberétől mint első segédtiszt a 7. könnyű hadosztály parancsnokságon teljesített szolgálatot a keleti hadszíntéren. 173