Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Tímár István: Az 1937. évi körmendi legitimista gyűlés sajtóvisszhangja

S A VARIA 22/1 - 1995 A hallgatóság lelkes egyetértésétől támogatva kijelentette, arra kell törekedni, hogy az államfői kérdés megoldásánál idegen érdekek semmilyen körülmények között ne érvényesülhessenek. Az alkotmányos monarchia helyreállítása véleménye szerint - másképpen pedig nem képzelhető el, csak Szent István birodalmának helyreállításában. Ehhez a birodalmi tradícióhoz azért kell ragaszkodni, mert sohasem az ököljogon alapult, hanem a békességet, a tisztességet, a szabadságot, a tökéletes alkotmányosságát jelentette. A szónok elemi erejű tapsvihar közepette jelentette ki, hogy az alkotmányos monarchia általa említett jellemzői „... kizárólag az apostoli király személyéhez kapcsolódnak..." A fő feladat tehát a szentistváni birodalom helyreállítására mozgósítani, szúk pártpolitikai érdekeket levetkőzve összefogni minden becsületes magyar embert e nemes cél megvalósítása érdekében. A szónok ezen bevezetőnek szánt szavak után tért át a magyar társadalmat megosztó egyik legkényesebb belpolitikai problémára, a trón betöltésének jogi kérdésére. Kifejtette, hogy e téren az ország politikai közvéleményében, de az ő pártjában is kétféle közjogi felfogás érvényesül. Az egyik szerint dacára Trianonnak, az ország megcsonkításának, a Pragmatica Sanctio érvényessége továbbra is fennáll, míg a második álláspont alapján a bekövetkezett történelmi események miatt ez az érvényesség megszűnt, az államfő személyének kiválasztását illetően a nemzet szabad kezet kapott. Gondolatmenetét folytatva kijelentette, véleménye szerint a két felfogás között nincs alapvető ellentét, mert ha a legitimisták kizárólag az alkotmányos elvek alapján óhajtják véghezvinni a restauráció kérdését, akkor ezt a szándékot minden alkotmány tisztelő magyar állampolgárnak el kell fogadnia. Eckhardt szólt az egyes felekezetek közötti villongásokról, az időközönként felszínre kerülő katolikus-protestáns ellentétekről amelyek azért is sajnálatosak, mert a jelenlegi nehéz körülmények között még inkább aláássák az amúgy is ingatag alapokon álló társadalmi békét. A spanyol polgárháború rémségeit felidézve megengedhetetlennek tartotta a világnézeti harc mindenfajta szítását. E rövid kitérő után ismét a restauráció kérdésköréről szólva kijelentette, hogy az utóbbi zűrzavaros időkben ennek aktualitása kétségkívül megnőtt. Ezután következett a szélsőjobboldali, és a kormányzóhű körökben nagy felhördülést kiváltó kijelentés: „Mindannyian, akik itt vagyunk a legteljesebb lojalitással viseltetünk az ideiglenes magyar államfő, a kormányzó úr személye iránt, de az átmeneti állapotból a végleges állapot felé vivő lehetőségeket szem elöl téveszteni nem szabad."

12 Eckhardt a továbbiakban a nemzetközi események és a restaurációs politika összefüggéseiről beszélt. Kitért a Duna-völgyi népek autonómiájának nemzetközi jelentőségére, felhívta a figyelmet a térséget fenyegető pánszláv és pángermán veszélyre. Szerencsétlennek minősítette a csehszlovák-orosz szerződést, mely „Budapest elé hozhatja a szovjet-orosz seregeket", de legalább ugyanakkora veszélyeket rejt magában az Ausztriára egyre erőteljesebben nehezedő náci nyomás. A térség - az о szavaival fizikailag és lelkileg egyaránt atomizált - népei képtelenek Magyarország, 1937. október 12. 4.o. 139