Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Gerse János: A Pinka menti falvak visszacsatolása Magyarországhoz 1923-ban

Gerse János: A Pinka menti falvak visszacsatolása ... nuit meg angolul, és tért vissza falujába.) Egy angol kapitány válaszolt, aki megígérte , hogy feletteseivel közli a történteket. 1921 novemberében Pinkafő nagyközség küldöttsége kereste fel Guilleaum tábornok főkormánybiztost. Tőle azt kérték, hogy a község Magyarországhoz tartozzon. A tábornok megígérte, hogy az antant bizottság elé terjeszti kérésüket. A megszállt területek népe a Sopronihoz hasonló népszavazást követelt. A megszállás után nélkülözés, éhínség volt a lakosság osztályrésze. A megszállás előtt e terület lakosságát Vas megye egyéb területei látták el gabonával, hússal és más egyéb élelmiszerekkel. Rosszak voltak a talaj- és éghajlati viszonyok. 1920/2l-ben ezen a területen csak 150 vagon gabona termett, ugyanakkor 450 vagonra volt szükség. A megszállt Pinka-vidék népének tehát rendkívül nehéz volt a helyzete. A helyi értelmiség ellenállásra buzdított, és követelte a terület visszacsatolását Magyarországhoz. Nem véletlen, hogy az itt élő értelmiség egyes tagjait meghurcolták. Kuntár József nagynardai tanítót Felsőőrbe, majd Bécsbe vitték. Sikerült kiszabadulnia a fogságból. Németh Ferenc szentpéteifai igazgató elvesztette állását. A község lakossága azonban nem fogadta el az oda küldött osztrák tanítót. A szentpéterfaiak a megszállás alatt Strassner József esperesplébános vezetése alatt a magyar kormányhoz is fordultak, hogy szabadítsa meg őket az osztrák uralom alól. 1922-ben Felsőcsatáron járt a határkiigazító bizottság. E bizottságnak angol, francia, olasz, magyar tagjai voltak. A horvátok az út felett egy magyar nemzetiszínű szalagot tartottak. A bizottságnak a szalag alatt kellett elhaladni, miközben a horvátok a magyar himnuszt énekelték. A bizottság az iskolába ment, ahol Verhás István, a falu bírója mondta el a nép panaszait. A bíró mentette meg az iskolaigazgatót és a körjegyző családját is az internálástól. Szentpéterfa lakossága nem tudott az osztrák megszállásba belenyugodni. A határkigazító bizottság látogatásakor 1922-ben előkerültek az eldugott magyar zászlók, s azzal fogadták a bizottság tagjait. Az osztrák hivatalos szervek Szentpéteifára összecsődítették a környék falvainak osztrák érzelmű lakosságát, akik a jelzett falvak Ausztriához történő csatolása mellett érveltek. Őket a magyarság ellenállása fogadta. Csak az osztrák csendőrök fellépésére engedték az iskolába a környék osztrák érzelmű lakosságát. A gyűlésen és a gyűlést követően a falu lakossága Magyarországot éltette, a Himnusz és a Szózat eléneklésével búcsúztatta el a bizottság tagjait. A Pinka-vidéki falvak lakossága többségében német és horvát nemzetiségű volt. Ennek ellenére ragaszkodtak Magyarországhoz, mert jó magyar hazafiak voltak, és mindent elkövettek, hogy az anyaországgal együtt maradjanak. A nem magyar etnikum ragaszkodását a két ország eltérő helyzete motiválta. Ausztriában a politikai és gazdasági viszonyok még kialakulatlanok voltak, Magyarországon viszont már megkezdődött a politikai élet konszolidációja.

12 U. o. szeptember 23. U. o. november 11. Dezső lipót: Az én szülőföldem. Szombathely, 1930. 63. o. Zsiga Tibor: Burgenland vagy Nyugat-Magyarország. Oberwart, 1991. 5. о. 128