Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

U. Novák Zsuzsa: A Nádasdy Ferenc Múzeum kékfestő gyűjteménye. I. Adatok a sárvári kékfestés történetéhez

U. Nóvák Zsuzsa: A Nádasdy Ferenc Múzeum kékfestő gyűjteménye Morvaországban és Magyarország főleg nyugati és északi területein. Itt is elsősorban a városokban, pl. Sopronban, Pozsonyban, Lőcsén, Eperjesen Késmárkon, Győrben, Pápán stb. Sárváron a később Pápára települt Kluge család nyitott műhelyt a 18. sz. végén. Johann Friedrich Kluge 1783-tól 1796-ig, fia Carl Friedrich Kluge 1783-tól 1786-ig, ennek fia Kluge Károly és felesége 1814-től 1834-ig éltek és dolgoztak Sárváron.

1 Johann Friedrich Kluge 1796-ban Sárváron halt meg. Valószínű, hogy az ő házát és műhelyét árulták a Pressburger Zeitung 1798-i számában a következőképpen: „Sárváron eladó a ház, a föld, a műhely mángorlóval ... és teljes felszerelésével." A mesterség későbbi képviselője, A sbóth Lajos 1874. július 8-án született Sárváron. (1. kép) Apja, Asbóth István sárvári szűrszabómester volt. Az evangélikus elemi népiskolai évek után a 15 éves fiú apja mellett dolgozott, és 1889-től 1892. október l-ig az 1884-ben létesített sárvári ipari iskolában tanulta a ruhafestő szakmát.

4 Általános előmenetele mindhárom tanévben jeles volt, mégis az anyakönyvben „bizonyítványát 1892. okt. 1-én kivette" bejegyzést olvashatjuk. A rá vonatkozó legközelebbi adatot 1900-ból találtam. Ez év április 7-én nyújtotta be kérelmét iparengedélyezésre, igazolva nagykorúságát és szakképzettségét. Ekkor kapta meg a Sárvári I. fokú Iparhatóságtól a 2986/1900. számú iparengedélyét a kelmefestés és kékfestés szakmákra. Önálló műhelyét azonban csak 1902-ben, házasságkötésének évében alapította Sárvárott az Áipád utca 5. sz. alatt.

0 A kelmefestés mellett gazdálkodott is (lovakat mindig tartott, mert lófogattal járt vásározni), de nem elsősorban azért, mert Sárvár mezőgazdasági település volt erősöső kisiparral, kereskedelemmel, hanem mert a műhely nem biztosította a család megélhetését. Lassan jelentkezett a környező falvakból az a kereslet, amely igényelte a sárvári mester munkáját. Asbóth mesternek ráadásul még túlságosan jó szíve is volt, nemcsak a rokonsághoz, hanem az ismerősökkel szemben is. Sokat dolgozott hitelbe, aminek egy részét soha nem kapta meg. A Sárvár, Árpád u. 5. sz. alatti családi házuk (4 szoba, konyha, kamra, gazdasági épületek) folytatásaként építették fel a festőházat, a legnagyobb műhelyt. Ez kb. 15 m hosszú és 5 m széles volt. Ebben a műhelyben földbe ásták azt a 4 db, egyenként 400 literes réz üstöt {o\ festő kút-wzk nevezték), amikben festették és öblítették a végvásznakat. (A nagymennyiségű vizet az udvarukban lévő kútból nyerték.) A kékfestés folyamata azonban két kisebb műhelyben kezdődött. Ezekben a rézüstös katlanokban főzték ki a vásznakat, majd öblítették, utána a mintázásra szánt végeket a legfinomabb búzakeményítőben enyhén kikeményítették és a szárítószínben szárították. A szárítószín Asbóthék udvarán keresztbe épült, és Solymár Gábor: Adatok a sárvári Kluge kékfestő család életéből. = Szakmunkásjelölt 1989. 1. sz. 28-29. o. Domonkos Ottó: Fejezetek a nyugat-magyarországi kékfestőipar történetéből. = Ethnographia 1961.2. sz. 200-236. o. Visszaemlékezés Asbóth Bélától. A sárvári ipari tanulók anyakönyve az 1884/5. iskolai évben kezdve. Sárvári Iparlajstrom. A képesítéshez kötött iparosokról 1884-1928. Vas Megyei Levéltár, Szombathely. Visszaemlékezés Asbóth Bélánétól. • 116