Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

„Tittek, Lu ttok üllős legyen, Fejszétekbe, kapátokba jól álljon az ék. Leánytokat férjhez adjátok, Fiaitokat megházasítsátok. Borotok annyi legyen, mint kútban a víz. Búzátok annyi legyen, mint a Pinkában a föveny. Hajatok annyi legyen, mint egy vödör. Szallonnátok olyan legyen mintegy ajtó. Adjon Isten léleküdvösséget!"

143 „Mikulás estéjén felkeresték a legények a lányos házakat, és ha a lányt ágyban találták, ágyastól együtt bevitték a Pinka patakába". 144

Luca napján szintén köszönteni jártak a gyermek- és a felnőtt csoportok. Ezen a napon Lucabúzát vetettek az asszonyok, hogy majd a karácsonyi asztalt díszíthessék vele. Alsóőrben 1975-ig szokásban volt a Szentcsaládjárás. Karácsony estéjét minden család áhítattal ülte meg. Az emberek az állatok körül tevékenykedtek, szépen rendbetették az istállókat és az ólakat. Az asszonyok a karácsonyi asztalt és a karácsonyfát díszítették. Fehér abroszt terítettek az asztalra. Közepére került a kihajtott lucabúza és a terményes kosár. A kosárba mindenféle gabnát - gabonát - tettek, búzát, árpát, rozsot, kukoricát, hajdinát - kölest -, a szemek közé tojást, hagymát és némi pénzt helyeztek. Az asztal sarkaira rétest, kalácsot, körtéskenyeret és kocsonyát raktak. A körtéskenyér hasonlóan készült a rendes kenyérhez. Annyiban különbözött, hogy víz helyett megfőzött körteaszalék levével gyúrták meg, végül a gyümölcsöt is bele dagasztották. Alsóőrön karácsonyi eledel volt a körtéskenyér. Pulyán pedig gyakran megsütötték, és nem is volt ünnepélyes jellege. Karácsony estéjén az ablakokat is feldíszítették fenyőágakkal. A magyar időben - 1920-ig - a gerendába erősítették a feldíszítésre kerülő fenyőfát, „még meg is lehetett pörgetni."

145 Az első világháborút követő időben az asztalon helyezték el a karácsonyfát és a gyermekeknek szánt, szerény ajándékot. A karácsonyfa alatt az apa mondott imádságot. A gyermekek verset mondtak a fa alatt: „Eljött a várvavárt nap, az égen csillagfény ragyog. Jézuska fáját im elhozták a betlehemi angyalok. Köszönjük Neked édes Jézus, hogy szíved minket így szeret. Az angyalok dalával együtt dicsérjük mi is szent neved. Ha majd elmúlik a karácsony te akkor is maradj velünk. Ezt a kis családot szeressed óh édes Jézusom".

146 Utána az egész család együtt énekelt. Karácsonyi készülődés közben négy szem diót adott az asszony az urának, aki egyenként eldobta azokat a sarkok felé. Minden szem eldobása után keresztet vetett. Alkonyat után a fiúgyermekek eljártak a rokonok és a szomszédok ablaka alá köszönteni, énekelni. „Krisztus Jézus született. Örvendezzünk! - énekelték. A két világháború közötti időben az éjféli mise előtt a templomban diót dobáltak egymásnak a legények. „Öreg pap volt mikor én legényke voltam. Az öreg naccságos úr, úgy kellett hívni, mert kanonok volt. Pulai József volt a neve. ... Hát az hagyta, hogy dobáljuk a diót. Akkor jött egy fiatal pap, az nem engedte".

147 Az éjféli mise után mindenki boldog ünnepeket kívánt egymásnak. Azokhoz az öregekhez, akik nem voltak a templomban, bekopogtak az ablakon és bekiabálták: „Megszületett Krisztus!!! Utána rohantak haza, hogy egész évben frissek legyenek. Mikor 83