Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

„Minálunk öregapám volt az első felkelő. Akkor kiment az állatokhoz, adott nekik enni, utána imádkozott. A gyerekeknek vele kellett mondani, a kicsi annyit mondott, amennyit tudott. Először az Úr angyalát, Isten tíz parancsolatát, az anyaszentegyház öt parancsolatát". Elsőáldozás A gyermekek hétéves korukban lettek elsőáldozók. A plébános megtanította nekik a hitelvek alapjait. Isten erejét és nagyságát, Jézus Krisztus keresztváltságát, valamint az ördög és a belőle áradó bűn rontó hatalmát. Ettől kezdve a jónak és a rossznak tudóivá lettek. Addig ugyanis mind az egyház, mind a család szerint ártatlanságban éltek, nem volt bűnük, mivel „gyermekek voltak". Mielőtt azonban elindultak az ünnepségre, mindenkitől bocsánatot kértek. Az elsőáldozót elkísérték szülei, keresztszülei és öregszülei. Mikor a plébánosnak arra a kérdésére, hogy ellene álltok-e az ördögnek, egyszerre ráfelelték, hogy ellene, mindenki meghatódott. Magukban kérték Jézust, hogy adjon erőt annak megvaló­sítására. Bérmálás A katolikus fiatalok 12-14-16 éves korukban bérmálkoztak. „A régi világban, mig magyarok voltunk, a keresztszülőket hívták bérmaszülőknek". 115 Utána inkább külön bérmaszülőket hívtak, akiket a fiatalok választottak maguknak. A bérmakeresztkomaság nem hozott létre olyan mély baráti kapcsolatot, mint a keresztkomaság, nem is magázód­tak, de a visszahívás ebben az esetben is illendő volt. Burgenland katolikus falvaiban a püspök bérmált. A püspök fogadására zöldágból, virágból díszkaput készítettek. Isten hozott felirat díszlett a kapun. A püspök fogadására kivonult az egész elöljáróság, a dalárda, a tűzoltóegyesület zenekara és a cigány rezesbanda. A polgármester köszöntötte a püspököt, a püspök válaszolt. Utána a plébános köszöntötte a püspököt, majd bevonultak a templomba. A bérmálkozók előzőleg gyóntak, áldoztak. A templomban sorbaálltak, mögéjük álltak a bérmaszülők. A kislányokhoz a bérmaanyák, a fiúk mögé a bérmaapák. Az ünnepség után vendégséget rendeztek, ahová a rokonságot áganként hívták meg. Akit kihagytak nagyon megsértődött. Most már mindenki a kocsmában ünnepli meg a bérmálást. Az ajándékokat tekintve a XX. század elejéig imakönyvet kaptak a fiatalok. Napjainkban már legalább aranyláncot, karórát vagy magnetofont ajándékoznak. A katolikus vallás követői szentségnek tartják a házasságot. Ilyen szellemben készülnek rá. Esküvő előtt a jegyesek tanításon, némelyek szerint feleleten vettek részt, ahol a plébános kikérdezte őket a hit igazságai felől. Mielőtt esküdni mentek, gyóntak, áldoztak. Gyónás előtt megkövették szüleiket, testvéreiket. Akinek nem él az anyja, vagy az apja esküvője napján - miután szépen felöltözött - kimegy a temetőbe elhalt szülője sírjához, egy miatyánknyi időre. 116 Mintegy tíz év óta szokásban van Alsóőrben a nászmise. Olyankor a lány anyja feldíszíti a templomot. Esküvő után a Mária oltárra kerül a virág. Vannak, akik Máriazellbe mennek esküdni, úgy ünnepélyesebbnek tartják. Mielőtt a legény a leányért indult volna, áldást kért az anyjától. „Még most is sirok, ha eszembe jut, hogy vágta le magát térdre előttem a fiam a szép, fekete nadrágjában, mikor azt mondta: „Áldjon meg édesanyám!" Azután megcsókoltam az arcát és ő is az enyémet, mind a két 79

Next

/
Thumbnails
Contents