Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

marhához. Ezt tarcsák most is. „.. .Imáccság, harangszó után nem adnak senkinek semmit, még testvérnek se, mert elvihetne a szerencsét." Harangozáskor nem szívesen indultak el, különösen a faluból nem. Az idős emberek szerint többet nem tér vissza, aki a déli harangszókor elindul. Ezenkívül voltak még szerencsés és szerencsétlen napok, jó órák és rossz órák, ezekre azonban nem adtak magyarázatot. Égitestek, elemek, természeti jelenségek hiedelmei: A nap a legnagyobb segítő, éltető, nélküle éhen halnánk.

97 A holdban Dávid hegedül, Cicelle táncol. „A föld, víz hátán van, cethalak tartják, ha meg mozdul az egyik, földrengés lesz".

98 A tejút a Csaba királyfi katonáinak az útja. Ha egy csillag lehull, egy lélek szabadul a purgatóriumból. Az emberi élet kiemelkedő állomásaihoz - a születéshez, esküvőhöz és halálhoz -fűződő vallásos szokások és varázscselekmények Születés. A születés és az egyházba történő bejegyzés - a keresztelő gazdag vallásos és babonás cselekménysor között ment végbe. A burgenlandi katolikus asszonyok már várandós korukban elrebegték - elmondták - állapotukat Máriának, nehogy néma legyen a gyermekük. Ugyanakkor fohászkodtak születendő gyermekük javáért, maguknak pedig erőt kértek a fájdalmak elviseléséhez. A vajúdás ideje alatt jelen volt általában a szülő asszony anyja és gyakran egy idősebb szomszédasszony. A szülő nő fájdalma, a közös aggódás megnyitotta szívüket, szájukat. Elmondták egymásnak, ami a belső félelemben élő emberben mindig újabb és újabb formában támad fel. A szülőnő ezt vagy hitte, vagy nem, de hallotta - és kénytelen volt e hithez igazítani mestersége űzését, de ugyanakkor hallgatni is arról, amit hallott, ő tudott minden asszonyról mindent, azok róla, a kényszerből hallgatóról alig valamit. A személyi titkok birtoklásáért függtek, bíztak benne, de egyúttal féltek is tőle, hatalma volt fölöttük. Nem kívánták házukba, de ha baj volt, hozzá menekültek. Ezért állt minden bába boszorkányos hírben.

99 „Ha benn van, ki kell gyünni" - mondták Alsóőrben,... de ami kijött az új élet, azért a szülő volt felelős és a kettőt nemcsak biológiai szálak kötötték össze. A megszületés pillanatától kezdve a testből fakadt testre ezernyi veszély nehezült. Ezekkel szemben jóslással is igyekeztek védelmet találni. A gyermek születési idejéből következtettek eljövendő életére. Volt, aki kiváltságos előjelnek tartotta a karácsony estéjét, mások meg ellenkezőleg vélekedtek. „A kutyának kellett volna oda lökni az ilyet, hogy mert Jézus Urunkkal egy napon születni".

100 Volt olyan asszony ezelőtt, aki március 25-én nem is engedte magához az urát. A középpulyaik szerint voltak jó órák és rosszak. A jó órában születetteket jobban pártolta Mária. „A megszületett gyermeket az öregszüle - nagymama - megáldotta. Szenteltvízbe mártott ujjal keresztet rajzolt a homlokára, és imádkozott fölötte".

101 „A ...szülés zárt ajtók mögött, lefüggönyzött szobában zajlott. Az események középpontjában az anya állt. Az anyának három hétig nem volt szabad az eresz alá sem kimenni, amíg ki nem ment az egyházhó".

102 „Az alsóőri gyerekágyas asszony személyes élményként elmondta, hogy ugyancsak befirhangolták három hétig". Csakhogy ez a védelem nem az anyát óvta, hanem környezetét. Mert „...ha kinézett az ablakon elverte a jég határt, ameddig ellátott."

103 Tehát kiszolgáltatottsága mellett - tisztátalansága révén - ártó személy is volt egyszerre. Az újszülöttnek különösen addig kellett védelem az ártó hatalmaktól, amíg meg nem