Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

hogy a fiam Bécsbe került, hogy mindegyre csak sirattam, mert olyan nehéz volt elválni tőle. Egyszer álmomban elém jött Szent Ferenc, és egy keresztet hozott magával, és azt mondta: Na látod, hogy nekem is mennyit kell szenvedni, hát még Jézusnak mennyit kellett. Akkor megnyugodtam és nem sírtam tovább".

67 „Ha elveszett valami, akkor Szent Antalhoz könyörögtünk. ...Olyankor mindig megígértünk valamit, ha segít... Mikor jövünk kifelé a templomból, még most is látni, hogy odatesznek legtöbben pénzt a perselybe. ...Mert ez úgy van, hogy ha megígérik, azt meg kell adni".

68 Szent Márk, Szent Patricius, Szent Margit, Szent János és Pál, illetőleg Mária Magdaléna az időjárást és a gazdálkodást befolyásoló védőszentek, akik a fogadott ünnep leírásakor szóba kerülnek még. Szent Flórián a tűz ellen véd, napjának megünneplése az előbbiekhez hasonlóan történik, a fogadott ünnepen. Szentelmények „Az egyház által a szentségek mintájára alapított, látható jelek a szentelmények, melyek természetfeletti hatásokat hoznak létre".

69 A plébános által húsvét szombatján csiholt és szentelt tűz szentelményszámba veendő. Alsóőrben és Középpulyán a XIX-XX. század fordulójáig szokásban volt, hogy „a húsvét előtt gerjesztett tűzből minden házhoz vittek és azzal gyújtották meg otthon a húsvéti tüzet, amit azután egész éjjel ápultak ápoltak - az asszonyok."

70 Vízkeresztkor vizet szentelt a plébános. A szenteltvízből minden házhoz vittek. Üvegben is tartották az ajtó mellett levő szenteltvíztartóban. A szenteltvízzel mindent igyekeztek megszentelni. Este, lefekvés előtt a párnát, útrakelés előtt magukat, iskolába menet előtt az iskolásokat szenteltvízbe mártott ujjakkal szentelték meg. Némelyek a vetésre kerülő magokat és a kenyérsütésre előkészített lisztet is meghintették vele. Gyertyaszentelőkor gyertyát szenteltek. A szentelt gyertyát a sublat fiókjában tartották. A szentelt gyertyát a halott kezébe adták, hogy világítsa az utat. A halál beállta után pedig a ravatal mellé állították. Vihar idején is meggyújtották a szentelt gyertyát, hogy elűzze a jégesőt, illetve a villám által okozott tüzet. Tűzvész esetén a tűz távoltartására szolgált. A megmaradt szentelt gyertyát évenként újra szenteltették. A hétszer szentelt gyertyának különös erőt tulajdonítottak. Szentelmény gyanánt vették számba az úrnapi sátorfüvet és a búzaszentelokor megáldott szálakat. Ez utóbbit az imakönyvükbe tették. Az úrnapi sátorfüvet a ház ereszébe szúrták, hogy védje a házat a tűztől. Hiedelmek „Mindenütt az a hiedelem-anyag él, tölt be funkciót, amelynek a mindennapi életben, a gazdálkodásban valamilyen aktív funkciója van".

71 A hiedelmek főalakjai a táltos és a boszorkány. Közöttük az a különbség, hogy a táltos - helyi nevén gyakran garabonciás - eleve elrendeltetett a tudományra, a boszorkány pedig azáltal tesz szert emberfeletti cselekmények végrehajtására, hogy eladja a lelkét az ördögnek. A táltoshoz és a boszorkányhoz fűződő képzetek jobbára magukba foglalják a babonás elemeket. „A táltost megszületése előtt kiválasztották".

72 Az anyjának tüzes látomásai voltak. Mikor megszületett, már megvolt a foga. Némelyek egy - mások hét foggal születtek. Ha a fog mellett még a háta is szőrös volt, akkor egészen bizonyos volt a 72