Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Zoltán Fejős: Auswanderer aus dem Burgenland

ták.

4

1900-ban Felsőőr 3471, Alsóőr 1489 lakója közül 138, illetve 186 egyén tartózkodott külföldön. Tíz évvel később, 1910-ben Felsőőr 3912 fős népességéből 185-en, Alsóőr 1464 lakója közül 314-en, vagyis több, mint 20% (21,4%) volt külföldön.

5 Noha a „külföldön tartózkodók" létszámát nem azonosíthatjuk egyszerűen a kivándoroltakkal, az idézett adatok mégis érzékeltetik a vándorlások mértékét. Hasonló információk alapján nehezebben következtethetünk a magyar kivándorlók számára olyan települések esetében, ahol a magyarság kisebbséget alkotott. Például Jobbágyiból 1910-ben 185 fő tartózkodott külföldön, de a községben ekkor csak 133 magyar lakott. Kovács Márton szerint „Jobbágyiban van olyan család, amelynek 5-6 tagja kinn él Amerikában".

6 Pusztaszentmihály (St. Michael) dél-burgenlandi faluból 1939 előtt összesen 188-an vándoroltak ki. Közülük csak 21 fő jött vissza. Itt sincsenek adataink a kivándorolt magyarok számáról, viszont a falu közepén álló Madonna-szobor alján lévő fekete márványtáblán ez olvasható: „A boldogságos Szűz Anya, Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére emlék a Pusztaszentmihály községbeli Amerikában tartózkodó r. kath. hívek, 1909. évében."

7 Az óhaza, az otthon élők szeretetének és anyagi támogatásának másik szép példája az alsóőri 1925-ben felállított első világháborús emlékszobor. Ezt részben szintén az amerikai kivándoroltak költségén emelték: „Az elesett és eltűnt hősök emlékére. Emelték az amerikai és otthon lévő testvérek." A kivándorlás okát a történészek - hasonlóan az ország más részén tapasztaltakhoz -, a földhiányban, a túlnépesedésben jelölik meg. így a kivándorlók elsősorban a szegények és a nagycsaládosok tagjai közül kerültek ki. A burgenlandi kivándorlás monográfusa, Walter Dujmovits szerint a különböző etnikai csoportok kivándorlása nem mutat specifikus vonásokat, az itteni kivándorlás egyértelműen szociális probléma volt.

8 Részben ezzel magyarázható, hogy a statisztikai felvételek nem tértek ki a nemzetiségi megoszlás kérdésére. A burgenlandi területekről kivándorlóknak az amerikai megtelepedését vizsgálva igen figyelemre méltó, hogy a németek és a magyarok (s részben a horvátok, szlovének is) Amerikában rendszerint azonos területekre vándoroltak. Kivétel Kansas City, ahova csak a németek vándoroltak. Ez a város volt egyik legkorábbi célpontjuk. Szintén csak a németekre jellemző, hogy a korai telepesek farmokra települtek. 1860-1890 között Dakota, Kansas, Nebraska, Texas államok még lakatlan területei felé vették útjukat.

9 St. Louis és Chicago városa, valamint New Jersey állam több helysége a magyaroknak és németeknek is fontos célpontja volt. Az indianai állambeli South Bendben szintén laknak burgenlandiak. Magyarok is vannak közöttük, de többségük a történeti Vas megye horvát és német lakosságából került ki. Ambrózy Lajos, a washingtoni magyar nagykövetségének tanácsosa 1908-as South Bend-i látogatása nyomán följegyezte a „magyar" - magyarországi - kolónia eredetéről elterjedt hagyományt. A legenda szerint az 1850-es években került South Bendbe egy munkát kereső felsőőri ember. Megtelepedett a városban, majd az utána jövő rokonait sikerrel elhelyezte ugyanabban a gyárban, ahol ő is munkát kapott. Ily módon indult a South Bend-i „magyar kolónia". Ambrózy a 80 ezer lelket számláló városban 5000-re tette a kivándorolt magyar állampolgárok számát. Valószínűleg túlzott, mert pár évvel korábban egy másik jelentés ennek még felét sem jelezte. Zömmel az Oliver-i ekegyárban dolgoztak. Arról Ambrózy nem írt, hogy mennyi lehetett a magyar anyanyelvűek száma. Látogatásakor a magyaroknak egy katolikus templomuk és iskolájuk működött. (Mindkettő 1899-ben nyílt meg.) A korábbi jelentés szerint kb. 250 család tartozott a magyar katolikus templomhoz, az iskolába 50-60 gyerek járt. Nagyon valószínű, hogy az 22