Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

István Szilágyi: Kalvarien in dem pannonischen Raum

1832 évi vizitációk még megemlítik a kápolnát, de az utóbbi már pusztulásáról szól. A Fájdalmas Anya egykor az oltáron állt szobra a feszülettel a tobaji templomba került, a harang pedig Nyúlfaluba, de azt az I. világháborúban beolvasztották. Az épületek maradványait az uradalom 1860-ban elárverezte. A remeteséget vendéglővé alakították, a többi téglából és cserépből pedig Tobajban két, Nyúlfaluban egy ház épült fel. Leírása: A kálvária teljesen elpusztult, sem építményeiről, sem elrendezéséről, sem ikonográfiájáról nincsenek értékelhető adatok, de azt tudjuk, hogy a stációk kőből készültek. Helyszínelés: IRODALOM Rittsteuer, 1957. Takács, 1965. 555., 559-560. p. Lehmann, 1970. 142. p. Hasenhütl, 1973. 207. p. Magyar, 1980. 136-137., 190. Rittsteuer, 1980. NAGYFAL VA (Mogersdorf) Vas m., Szombathelyi em. Helye: A ma Nagyfalu területén lévő Schlösslberg egykor a szentgotthárdi apátság „házi hegye" volt. A kálvária a hegyre vezető dűlőút mentén állt. Története: A heiligenkreuzi ciszterci apátság 1734-ben nyert jogot az ősi szentgotthárdi apátság betelepítésére. A kialakuló barokk templom-kolostor együttes 1738 és 1784 között valósult meg, jórészt osztrák művészek munkájával. Valószínű, hogy az itt emelt kálváriához ösztönzést az 1731-ben elkezdett és 1750 táján befejezett heiligenkreuzi kálvária adott. Ennek 39 kő szobra Franz Josef Schnitzer alkotása. Mivel ő készítette a szentgotthárdi apátság valamennyi kő- és faszobrát is 1746 és 1763 között, a nagyfalvi kálváriánál is feltételezhetjük közreműködését. Magáról a kálváriáról Heimb Theofil rendi történetíró 1764-ben megjelent munkájából értesülünk: „Conscenditur is (se. Schlössberg) per viam, ut vocant, seu Stationis S. Crucis, pietate curaque modernorum Religiosorum S. Gotthardi Possessorum erectas." Századunkra nyomtalanul elpusztult, emlékét csupán a nagyfalui kataszteri ívekből fennmaradt Stationsacker dűlőnév őrizte meg. A Schlösselen már egy 1750-ből való rubrikás kimutatás szerint volt remeteség. Kápolnájáról is többen megemlékeznek. Leírása: Az idézett híradás szerint stációs kálvária volt. Sem kialakítása részleteit, sem ikonográfiáját nem ismerjük. Helyszínelés: 202