Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

István Szilágyi: Kalvarien in dem pannonischen Raum

jelentősebb az a körülmény, hogy ezen a területen a világi nagybirtok volt az uralkodó, s a kálváriák mecénásai a XVIII. század végéig nem is a falusi, plébániai közösségek, hanem a magyar főúri családok, a Batthyány ok, Esterházyak, Nádasdyak, s mások voltak. E családok rekatolizálása még az első itteni kálváriák alapítását megelőzően végbement, gesztusaikat mégsem ellenreformációs szándéknak érezzük. A mély, meggyőződéses vallásosság adta indítékok kétségtelenek. A bizonytalan idők, a királyi Magyarország főnemességének politikai kényszerhelyzete inkább a királyhoz való tartozás demonstrálását követelik meg. Ez az a korszak, amelyben a nemesség „Landadel"-ból „Hofadel"-lé alakul át. A közeledést az uralkodó ház is viszonozza. Adományai, vallási társulatokban való tagsága, mecénási tevékenysége az a közeg, amiben leginkább feloldódnak a valós társadalmi különbségek, politikai feszültségek. Ebből kiindulva válnak a templom- és kolostorszentelések, hasonlóan a kálváriák felszentelései is olyan társadalmi ünnepségsorozattá, amelyen a magyar nemesség és főpapság mellett ausztriai társaik is természetesen vannak jelen. Az események vallási jellege azt is lehetővé teszi, hogy a jobbágyság is aktív részese legyen ezeknek az ünnepi alkalmaknak.

3 Mivel Ausztria rekatolizációja korábban ment végbe, az ájtatossági formákhoz, s azok keretei művészi megfogalmazásához is közvetlen példákkal szolgált. Nemzeti jellegű különbségtétel még nem lehetett szempont, de nem is lett volna indokolt. A mecénások gazdagsága pedig éppen itt lehetővé tette az előképekkel egyenértékű, nagyvonalú és színvonalas emlékek felállítását. A szerényebb kivitelű, néha kisszerűbb alkotások inkább a XVIII. század végétől hasonulnak a magyar emlékanyag átlagához. A terület ismert, korai kálváriái az ájtatosság és az ikonográfiái-művészi útkeresés szempontjából is a magyar kálváriák fejlődéstörténetének első, talán legizgalmasabb fázisát képviselik. Még nem alakult ki az egyes szerzetesrendek szigorúan elkülönült és kiváltságokkal támogatott kultuszköre, de nem merev a kálvária ájtatosság maga sem. Elsősorban a 15 tizedes rózsafüzér ikonográfiái szerepe feltűnő. Ilyen kálváriák készültek Fraknón, Lorettóban és Lékán, de nem lehetetlen, hogy Nezsiderben és Boldogasszonyban is a templom melletti, nyomtalanul eltűnt oszlopokkal és kápolnával.

4 A boldogasszonyi kálvária a 7 tizedes ferences olvasó beosztását követi. Fraknónál a szerviták Szűz Mária 7 fájdalmát megjelenítő stációival találkozunk. Kismarton esetében a kialakított ikonográfiái program teljesen egyedi, s a máig kiépült 24 stáció és az építményen kívüliek egy még a teljes megváltás-történetet figyelembevevő középkori szemlélet nyomait őrzik. A ferencesek kérésére 1731-ben jóváhagyott 14 stáció szabályai szerint készülhettek az eredeti pinkafői és németújvári kálváriák, valamint így készültek a későbbi emlékek is. A leírások persze a stációk számát gyakran egy-egy emléknél is eltérően adják meg. A felületesen szerzett ismereteket nem tekintve ennek az is oka lehet, hogy az ikonográfiában és így az ájtatosság számára stációnak minősülő helyeken nem mindig a sort követő stáció-építményt találni. A 12. stációt gyakran kálvária jelenet, a 14-et pedig kápolna jelentheti, mint Lékán, vagy Nezsiderben.

5 A XIX. században divatos, 12 stációt elegendőnek tartó felfogásra Fraknó a példa. Utólagos kényszerű, nem átgondolt módosulásokkal is számolni kell természetesen, mint a csávái kálváriánál. Az ikonográfiái tarkaságot képviselik az előkészítő kápolnák, amint az Boldogasszonyban, vagy Pinkafőn látható. A középkori gondolkodásmód és kultusz későbbi továbbélésére a lajtakátai Olajfák-hegye szobor figyelemreméltó bizonyíték.

6 A kálváriák körül kialakult tágabb táj megszentelésének és az ikonográfiái programba való bevonásának épített emlékei nem ismeretesek, s az oda kötődő szokásokkal is felhagytak. így csak a kismartoni esetében van okunk feltételezni, hogy a plébániatemplomból (itt is Pilátus háza?) a kálváriára induló 178