Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)
Zsigmond Csoma: Wirtshcaftliche und kulturelle Beziehungen der Madjaren von Obere Wart mit dem Transdanubien (von 16. Jh.–bis Anfang des 20. Jh.-s.)
16. Dél-Dunántúl, Horvátország, Szlavónia, gabona, ló, csirke, sertés, szarvasmarha Südtransdanubien, Kroatien, Slawonien; Getreide, Pferde, Fohlen, Schweine, Vieh 17. Balaton-felvidék, Közép-Dunántúl (Zala-Veszprém-Fejér), bor, gabona- (Plattenseer Hochland), Mitteltransdanubien (Komitate Zala-Veszprém-Fejér); Wein, Getreide 18. Pásztorháza (Stinatz), marha - Rinder 19. Alsóőr (Unterwart), ló, szarvasmarha - Pferde, Vieh 20. Pinkafő (Pinkafeld), munkaeszközök, ipari termékek-Arbeitsinstrumente, Industrieprodukte 21. Oláhciklény (Spitzzicken), sertés, süldő és malackereskedők - Schweine- Frischlingsund Spanferkelhändler 22. Alsó-Ausztria irányába tovább - Weiter in der Richtung auf Nieder-Österreich 23. Stájerország irányába tovább - Weiter in der Richtung auf die Steiermark Az oszmán török előrenyomulásával a 16. századi államközi, távolsági kereskedelem lecsökkent, széjjelzilálódott. Ugyanakkor a meglévő igényeket sem tudta az államközi kereskedelem kielégíteni, ezért egy új faktornak kellett biztosítania ezt a jellegű kereskedelmet mind belföldön, mind külföld irányába. Ezt az áru-termény közvetítő faktort a terménycserébe és kereskedelembe bekapcsolódó évi bor és gabona felesleggel rendelkező vállalkozó szellemű, tőkeforgató parasztkereskedők, valamint a kisnemesi terménykereskedők, kalmárok és a gyalogosan határátlépők képezték. Számuk jól szemmeltartható az egykori harmincadvám kimutatásokban, népes csoportjaik bizonyítják aktív tevékenységüket. A stájer és az osztrák birtokosok határátlépéseit a nyugat-magyarországi - elsősorban - szőlőbirtokaik is indokolták, ugyanis a 17.-18. sz.-ban a kelet-stájer kis városkák birtokosainak itt önálló zárt szőlőhegyeik voltak, amiket elkülönítve más nemzetiségű birtokosoktól „német hegy"-eknek neveztek. De egyes környező nyugat-magyarországi uradalmak az osztrák Kamara kezén is megfordultak zálogbirtokként. De még az is előfordult, hogy stájerországi szakembert alkalmaztak uradalmi tisztként dunántúli uradalomban, mint pl. az Esterházyak devecseri uradalmában 1789-ben. Az élénk gazdasági kapcsolat mind a kelet-stájerországi, mind a legnyugatibb fekvésű magyar mezővároskában, Felsőőrön jelentős és nagyforgalmú vásárokat hívott életre és tartott fenn az első világháborúig. Felsőőrön négy nagy országos vásár volt, a böjt második heti, szerdán, a következő a húsvét után második hét szerdáján, majd az aratási nagy vásár (aug. 24-én) és a dömötöri nagy vásár következett októberben. A heti piacok és a zsibvásár mellett ezek az országos nagyvásárok komoly gazdasági hasznot jelentettek. A felsőőri vasútállomás mai helyén, annak jobb oldalán volt a marhavásár, bal oldalán a disznóvásár és a város felé közelebb feküdt a lóvásár. Ezekre az alkalmakra megfordult a közelebbi-távolabbi környék apraja-nagyja. A rödönyiek (Ridlingsdorf) kertészeti terményeket (hagymafélék, gyökérzöldségek, torma és friss kertészeti terményeket) az incédiek, csajtaiak, bándoliak nagy mennyiségű káposztát, az alsó-ausztriaiak és stájerországiak dongás faedény eket, iparcikkeket, eszközöket hoztak eladni. Az állatvásárokra disznókat, marhákat hajtottak fel, lovakat pedig Horvátországból, különösen csikókat. Egyes falvak csak egyes növény- állatféleségek vásári biztosítására specializálódtak. így pl. a pásztorháziakat (Stinatz) ügyes marhakereskedő horvátoknak tartották, az alsóőrieket jó magyar lókereskedőknek, a spitzzikkenieket elismert horvát sertéskereskedőknek. Ezekből a községekből nagy számban hajtották lábon a jószágokat. Egyre gyakrabban fordult elő a 19. sz. második felében, hogy közvetlenül a vásárra terelték a kisebb-nagyobb számú kondát, falkát, míg a lovakból és szarvasmarhákból 4-6 db-nál nem többet. Az állatokat 11
