Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 21/1. (1992) (Szombathely, 1992)

Frau Pusztai Ilona Madar: Die religiösen und sittlichen Bräuche des Ungartums vom Burgenland

avagy cselekedeteket, tolvajságot sat. a' templom elé állított Deresen Solemniter megbüntethet, hanem ez a hatalom ma már (1818-ban) erősen megcsökkent."

223/a A jelen században 24 főből áll a presbitérium. Mintegy két emberöltő óta a lelkész és a kántor jelöli ki a megválasztandókat, és a gyülekezet nyilvánosan választ, illetve az esetek többségében jóváhagyja a jelölést. A presbitérium élén álló kurátor mindig „tehetős" - jómódú - ember volt. A tekintélyén kívül az is indokolta a feltételt, hogy intézkedéséért javaival felelt, és munkáját ellenszolgáltatás nélkül végezte. Segítői, az egyházfiak, gazdasági felügyelők szintén olyan vagyoni helyzetűek lehettek, akik megengedhették maguknak a javadalmazás nélküli szolgálatot. Státuszuk magától értetődően megbecsülést váltott ki, s ezáltal nőtt családjuk tekintélye. A presbiterek, kurátorok felesküdtek a szolgálatra. Az alábbi esküt 1848 március 8-án mondta el a megválasztott kurátor - gazdasági felügyelő - Felsőőrben: „Én Imre János, esküszöm az egy élő és igaz Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, hogy azon gazdasági felügyelői hivatalt melyre a gyülekezet közbizalma elválasztott tisztán, igaz szívvel viselem. A gondviselésem alatti épületek, kertek, szántóföldek, rétek és ezek mesgyéire gondot viselek. Az ezekből bejövendő javakat jegyzőkönyvbe vezetem, ezekről rendes számadást viszek, ezekről évenként vonogatás nélkül számot adok. Ha valami nehézség előadja magát a lelkipásztorommal az elöljáróságnak, ha kell a gyülekezetnek bejelentetem. Isten engem úgy segéljen."

224 A presbiterek elkötelezettségére vonatkozóan megemlítendő még, hogy aki méltatlanná vált e tisztségre, ki kellett lépnie. Amint erre Felsőőrött is sor került 1869-ben, mikor a vétekben leiedzett bevallotta: „ő magát paráznasággal sokkal inkább beszennyezte, minthogy a presbitériumnak tagja lehetne."

225 Az idők folyamán nagy változást szenvedett a presbiterek hatásköre, különösen az erkölcsi vétségek el- és megítélése körüli állásfoglalásuk. Az emberek közötti „jó békesség" megtartására azonban továbbra is ügyeltek, beleértve az értelmiség tagjait is: „1844. február 16-án az orvos és a gyógyszerész állt előttük ,vádolván egymást' legjobbnak látta a gyűlés ezen urakat összeegyeztetni, ami sikerült, és kezet adtak egymásnak - a büntetésükül kirótt pénzt a felsőőri szegényeknek adták".

226 A múlt század második felében, a régi szokásokhoz képest meglazuló erkölcsök láttán újraéledt a presbiterek fegyelmezési gyakorlata: „A megesett személyekre nézve a régi egyházi fegyelem újra behozatik... tehát ők az egyházkelés után az elöljáróság elé idézendők megdorgálás végett. Sőt, ha az illető szülők erre méltónak Ítéltetnek, ők is". A múlt század utolsó negyedétől napjainkig jobbára az anyagiak fölötti őrködésben merül kis a presbiterek tevékenysége. Jó példa erre a jelen század közepén zajlott vita, amelynek hevében azt mondta a kurátor a papnak, mikor az a legelő bérbeadását sürgette: „Tiszteletes Úr! Van egy jó magyar közmondás: A suszter maradjon a kaptafánál!" Vagyis én a bibliánál? - kérdezte a lelkész. Igen - felelte a kurátor - mert a tiszteletes úr a gyülekezet lelki felelőse, de az anyagi felelőse én vagyok".

227 Templomép ítés „A fából épített oratórium ... 1764-ben már nagyon roskadozónak találtatván, s összedűléstől lehetvén naponkint tartani, új, kőből való templom építéséről gondolkodtak. ... Chernél László és Szeremlei Károly urak keresték fel Mária Terézia királynőt folyamodásukkal. ... 1768-ban újabb folyamodást nyújtott a gyülekezet a királynőhöz. ... 100