Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)

Víg Károly: Gyakoribb Phyllotreta-fajok kapcsolata a tápnövényekhez (Coleoptera, Chrysomelidae, alticinae)

példányait az egyes növényfajokon - alakult ki kép a tápnövény körről, s a leggyakrabban szereplő növényeket nevezték ki tápnövénynek. Ez a megközelítés még napjainkban is jellemző egyes faunisztikai munkákra. A hazai Phyllotreta-fajok legtöbbje keresztesvirágú növényen, kisebb hányada rezeda-féléken él (KASZAB, 1962). A genus fajait oligofágia jellemzi, de egyes fajok egy tápnövényre specializálódtak, monofágok. A tormabolha (Phyllotreta armoraciae KOCH) a természetben kizárólag tormáról gyűjthető (HEIKERTINGER, 1925; BUHR, 1954; MOHR, 1966), bár CHITTENDEN (1895) a mocsári zsályát (Nasturtium palustre) is említi, mint tápnövényt. Ez a hivatkozás bukkan fel több publikációban is (WINN, 1910; CHITTENDEN, 1917; BURGESS, 1980). BERCIO (1919) a Triglochin maritima-t is tápnövényként közli. A TTM Állattára gyűjteményének tormabolha példányain nincs feltüntetve, milyen növényről gyűjtötték őket, feltehetően KASZAB (1962) is irodalmi hivatkozások alapján jelenti ki, hogy egyedüli tápnövénye a torma. Az újabb vizsgálatok, analitikai elemzésekkel kiegészítve új megvilágításba helyezték a tormabolha táplálékválasztását. A természetben monofágiát mutató tormabolha laboratóriumi körülmények között több keresztesvirágú növényen is táplálkozik, de sokat elutasít. Mind az elfogadott, mind az elutasított növényfajok nagy mennyiségben tartalmaznak táplálkozást stimuláló glükozinolátokat. A torma glükozinolát tartalmának több mint 90%-a allilglükozinolát, de nyomokban 2-butil- és benzilglükozinolátot is tartalmaz. Nagyon hasonló glükozinolát összetétel jellemző a Brassica nigra, Alliaria petiolata, Iberis umbellata és Thlaspi arvense fajokra (KJAER, 1976), de csak Brassica nigra-n táplálkozott a tormabolha (NIELSEN et al., 1979a). A Nasturtium microphyllum, Sinapis alba, Sisymbrium officinale nem tartalmaz allilglükozinolátot, de laboratóriumi körülmények között jelentős táplálkozást figyeltek meg. A Nasturtium microphyllum-b6\, 2L Sisymbrium officinale-ból, az Alyssum saxatile-ből és a Cardamine amara-bó\ izolált glükozinolát keverékeknek nagyobb táplálkozás stimuláló hatása volt, mint a tormából izolált keveréknek, bár az utóbbi két növényen nem volt táplálkozás. Saját vizsgálatainkban a Capsella bursa-pastoris-on, egy Arató-fajon, az Alyssum saxatile-n még kényszer körülmények között sem táplálkozott, Brassica napus-on mérsékelt, Barbarea vulgaris-on és az Alliaria petiolata-n jelentős mértékű táplálékfogyasztást figyeltünk meg. NIELSEN és munkatársai szerint (NIELSEN et al., 1979 a) a tormabolha képes felismerni, „azonosítani" a tormát csak glükozinolát tartalma alapján is. A további vizsgálatok során a levélextraktumok vizes fázisában két flavonol-glükozidot izoláltak, amelyek közül az egyik (kämpferol-glükozid) táplálkozás stimuláló hatásúnak bizonyult. Az allilglükozinolát és a kämpf erol-glükozid keveréke sokkal stimulálóbb hatású, mint a vegyületek külön-külön (NIELSEN et al., 1979 b). LARSEN és munkatársai (LARSEN et al., 1982) tisztázták a flavonol-glükozidok szerkezetét. A legnagyobb mennyiségben a 3-0-(2-0-/ß-D-xilolpiranozil/-ß-D-galaktopiranozil)-kämpferolt (I.) találták, ez a vegyület dominál a vegetációs időszak alatt. Kisebb mennyiségben előfordul a 3-0-(2-0-/ß-xilolpiranozil/-ß-D-galaktopiranozil)-kvercetin és egy ismeretlen szerkezetű flavonoid. Az „I." flavonoid feltehetően a korábban rusztozid néven leírt vegyülettel azonos; ennek van a legerősebb stimuláló hatása a táplálkozásra. A flavonol-glükozidok elterjedt másodlagos kémiai anyagok a Cruciferae családban, így lehetségesnek tűnik, hogy a tormabolha képes különbséget tenni az egyes flavonol-glü283