Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)

Uherkovich Ákos–Herczig Béla: Nagylepkefaunisztikai vizsgálatok fénycsapdák segítségével az Alpokalján. Nyugat-Magyarország nagylepkefaunája IV.

Köszönetnyilvánítás. A szerzők köszönetüket fejezik ki Leskó Katalinnak, az ÉRTI fény csapdahálózat vezetőjének, hogy lehetővé tette számukra a csapdák nagylepkeanyagának teljes feldolgozását. VIZSGÁLATI HELYEK, A GYŰJTÖTT ANYAG Nagyrákos. A fénycsapda a Zala-völgyben, északra néző, enyhén lejtő domboldalon állt. A környékre jellemző a változatos növényzet: a patakparti füzesek, kaszálórétek mellett megtalálhatók a bükkösök, elegyes lomberdők és sok erdei fenyő is. Az erdőket minduntalan szántók, kaszálók szakítják meg. A csapda fekvése nem volt kedvező, mivel közvetlenül ki volt téve a sokszor erős északi szeleknek s emiatt fogási eredményei meglehetősen gyengék. 1979-81 közötti anyagát Uherkovich Ákos dolgozta fel. Ivánc. Az előbbi helytől mintegy 10-15 km-re áll a fénycsapda. Itt nagyobb kiterjedésű erdők vannak, maga Ivánc egy nagy irtásban települt falu. A környékre a nagyrákosihoz hasonló erdők jellemzők, azonban itt nagyobb kiterjedésben. Sárvár-Lánka-puszta. A környék legnagyobb kiterjedésű erdeje a Sitkei-erdő; ennek szélében állt a fénycsapda, mintegy 6-7 km-re északkeletre a város középpontjától. Az erdő nagyrészt tölgyes, azonban számos egyéb fafaj is megtalálható benne. Jelentős erdeifenyő ültetvények is vannak a környékén. A két utóbbi fénycsapda anyagát Herczig Béla dolgozta fel az 1980-81. évben. A 3 fénycsapda az összesen 7 működési (feldolgozási) évben több, mint 30 000 nagylepkepéldányt fogott. A sárvári csapda fogása volt a legnagyobb, 1980-ban 4849, míg 1981-ben 7157 példány került belé. A másik két csapda évente 3-4000 példányt gyűjtött. A három éven keresztül feldolgozott nagyrákosi csapdából 331 fajt mutattunk ki. A sárvári csapda 311, míg az ivánci 296 fajt fogott. A gyűjtések kiértékelésének néhány számszerű eredményét tartalmazza az 1. táblázat. 234