Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)
Papp Jenő: Megemlékezés Horváth Ernőről
szombathelyi Savaria Múzeum ill. személy szerint Horváth Ernő szervezett és irányított. Tudományszervező készségét egyetlen szám is jól jelzi: közel száz kutató vett részt eddig a Programban. 1991-ben lépett 15. évébe az Alpokalja-kutatás és ez a 15 év az ország egyik legintenzívebben kutatott tájává léptette elő Vas megyét elsősorban növénytani és állattani szempontból. Horváth Ernő muzeológusi tevékenységét két jelzővel lehet jellemezni: szenvedélyes gyűjtő a természetben és pedáns a gyűjtemény gondozásában. Míg munkahelyem Veszprémhez kötött, addig évente legalább egyszer ellátogattam Ernőhöz. Ha csak egy-két napot töltöttem nála, megannyiszor alkalmam volt tapasztalni a Savaria Múzeum természettudományi gyűjteményének rendezettségét, áttekinthetőségét. Saját muzeológusi munkámban kicsit példaképemnek is tekintettem Ernőt. Nála hosszú ideig nem hánykolódtak a tárgyak, akárki gyűjtötte azokat! Pedantériája talán a nyilvántartásban mutatkozott meg leginkább: katalógusa segítségével bármely gyűjteményi tárgyat meg lehetett találni. A kívánatos az lenne, hogy a természettudományi gyűjteményben Ernő által kialakított rendet az utódok átvegyék és tovább fejlesszék. A szombathelyi Savaria Múzeum ősnövény gyűjteménye országos, sőt nemzetközi jelentőségű - ezt minden túlzás nélkül lehet állítani. Magyarország pannon-korszaki („emeleti") ősnövényeinek legnagyobb gyűjteményét Ernő hozta létre. Nemcsak a vasi és zalai, hanem az ország szinte valamennyi harmadkorvégi ősnövénylelőhelyét felkereste (volt amit Ő fedezett fel) és rá jellemző alapossággal összegyűjtötte az ősnövényi maradványokat, gyakran a kőbányászokhoz hasonló erőkifejtéssel. A lelőhelyek egész soráról tudjuk, ahol csak ö gyűjtött és az innen származó anyagokat a szombathelyi múzeumban őrzik ill. csak itt lehet tanulmányozni. Ernő gyűjtési szenvedélyére talán legjellemzőbb, hogy „mindent gyűjtött". Fiatal muzeológus korában „vált vérévé", hogy valamennyi megőrzésre érdemes tárgyat, írásos emléket stb.-stb. a Savaria Múzeum részére begyűjtse, tekintet nélkül annak szakszerinti hovatartozására. Ilyen összefüggésben bizonyára első igazgatója, a néprajzos Dömötör Sándor volt rá nagy hatással, akivel gyakran mentek közös gyűjtőútra. Ernő gyűjtési szenvedélye bennem mindig azt a benyomást keltette, hogy a múlt századi, jelen század elejei polihisztor „múzeumi őrök" ilyesféle tulajdonsággal megáldott emberek lehettek. Polihisztorkodó hajlama Ernő muzeológusi tevékenységében a legelevenebb és a legfelismerhetőbb. Kár, hogy e tekintetben fiatal természettudományos muzeológus kollégái értetlenül álltak Vele szemben, nem nőttek fel hozzá. Rendkívül maradandót alkotott Horváth Ernő a közművelődés terén. Szinte már az induláskor (1960 óta) országos hírűvé vált a „Jeli Napok" majd a „Vas Megyei Természetvédelmi Napok" ill. „Vas Megyei Természet- és Környezetvédelmi Napok" elnevezésű rendezvény. Ugyan a meghívók és Ernő által írt beszámolók szerint számos Vas megyei intézmény működött közre, az évről-évre megrendezett természetvédelmi hét egyik fáradhatatlan „mozgatója" és valóságos létrehozója maga Horváth Ernő volt. A Napokat jó érzékkel májusra időzítette, amikor az országban egyedülálló természeti esemény, a jeli havasszépék (Rhododendronok) tengernyi virága látványosan pompázik a sárga és piros meg rózsaszín páratlanul sok árnyalatában. A Jeli Arborétum alapítójának, AmbróziMigazzi Istvánnak igazi tisztelője volt Horváth Ernő, minden Jeli Nap alkalmával legalább sírhantjának megkoszorúzásával tisztelegtetett előtte (pedig a pártállam idején nem volt politikus dolog gróf előtt tiszteletet kifejezni), 1971-ben pedig az ő ügybuzgalma eredményeként felavatták körtefából faragott szobrát, rajta a gróf jelmondatával: semper 17
