Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 20/2. (1990) (Szombathely, 1991)

Jeanplong József: Megemlékezés Stephan Aumüller biológusra (1903–1988)

Az osztrák-magyar tudományos kooperáció lelkes képviselőjét gyászoljuk. 1903 május 10-én született Langeck (Hosszúszeg) községben a Kőszegi-hegység kies vidékén. Édesapja erdész volt, már kisdiák korában az írottkő környékének gazdag élővilága felkeltette érdeklődését. Az elemi iskolát Hammerteich (Hámortó) és Lockenhaus (Léka) községekben végezte. Mivel ezek német oktatási nyelvű iskolák voltak, a magyar nyelv elsajátítására az 1914/15. tanévben a mai Salköveskúton 4 hónapot töltött. A polgári iskolát Kőszegen, a tanítóképzőt Pápán végezte. 1923-ban szerzett tanítói oklevelet és kántori képesítést. Először az Esterházy Hercegi Privátiskolában Eisenstadt-Oberbergben tanított; utóbbi helyen 1938-ig volt alkalmazásban. A magyar oklevél miatt állami iskolákban nem kaphatott működési engedélyt. 1938-ban polgári iskolai tanári képesítést nyert természetrajz, földrajz és kézimunka szakon. A német nyelvű diplomával Eisenstadt (Kismarton) város állami polgári iskolájában 1938-1941 között folytatta az oktató-, nevelőmunkát. Ezidőben már komoly kutatómunkát végzett (faunakutatás). 1937-ben megnősült, feleségül vette Torbágyi Györgyit, aki Budapesten az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1941-től katonai szolgálatot teljesített, 1945-ben hadifogságba esett Berlinnél és csak 1947-ben került haza a Szovjetunióból. Az 1947/48 tanévben Neusiedl am See-ben (Nezsider), majd 1948-63-ig Rust városában tanított, utóbbi helyen igazgató a felső (polgári) iskolában. 1961-ben kiváló oktató-, nevelő-, és tudományos munkásságáért az „Oberschulrat" címet nyerte el. 1963-ban nyugállományba vonult - ez évben Luisingba (Lovászad) költözött. Dél-Burgenlandból 1970-ben a Lajta-hegységbeli Hornstein-be (Szarvkő) távozott, majd 1976-ban Neudörfl (Lajtaszentmiklós) községben telepedett le. Utóbbi helyen élt haláláig, utolsó éveiben betegen, de rendkívüli munkabírással. 1974-ben professzori címmel tüntették ki. 1988. július 20-án Wiener Neustadt-ban hunyt el. Végső nyugvóhelye Eisenstadt-Oberberg temetője. Az élővilág kutatása már pályájának elején csaknem egész szabadidejét lekötötte. Első tudományos dolgozatában a Lajta-hegység nagylepkéit ismertette (1934). Hamarosan új szakterület, a madártan felé fordult érdeklődése. Munkahelyéhez közel volt a Fertő-tó, melynek gazdag madárvilágának megfigyelése, fészkelésük, vonulásuk kimeríthetetlen lehetőséget nyújtott. Hallatlan energiával szolgálta a természetvédelmet, tanfolyamokat tartott, utazott, pontos naplót vezetett megfigyeléseiről. A madárhangfelvételezésbe a 70-es években eredményesen bekapcsolódott és életének utolsó esztendeiben dolgozott egy bioakusztikai bibliográfián, - de befejezni már nem tudta. Zoológiai munkája mellett botanikai, ethnobotanikai, néprajzi megfigyeléseket végzett, ezeket .publikációiban közkinccsé tette. A természetvédelem hiányosságaira rámutatva harcolt a ritka állat- és növényfajok védelméért, sokszor kellett a közömbös vagy hanyag gazdákat figyelmeztetnie a törvény betartására. Fontos szerepe volt a Nemzetközi Clusius Társaság megalapításában, a szervezési munkában. Mint főtitkár igen sokat foglalkozott Carolus Clusius (Charles de l'Escluse), a XVI. század legnevesebb botanikusának életével, munkásságával. Felkereste Clusius munkásságának területét (Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország, Ausztria, Ny.-Magyarország). Clusius elveszettnek hitt akvarellgyűjteményének megkerülése után sikerült a „Libri Picturati" eredetiét Lengyelországban tanulmányoznia (Krakkó Jagelló Egyetem). Ornithológiai megfigyeléseket végzett külföldön Törökország, Görögország, Jugoszlávia területén. Tanulmányozta a Kanári-szigetek élővilágát, ahol főleg a vonuló madarak 138