Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)

Bakay K.: Régi és új könyvek Kőszegről

6 BARISKA—NÉMETH 1984, 65. 7 DOLCE 1566, 92. 8SURIUS 1574,219—220. 9 DRESSERUS 1596, 565. 10 MINSICHT 1664, 315—346. 11 ROSNAK 1789. 12ROSNAK1789, V9. 13 ROSNAK 1789, V10. — vo. SAVARIA 19(1990) 110. 14 ROSNAK 1789, VS., 3. jegyzet. kélhette Kőszeg város nótáriusait az aranyiombozatos, díszes kötésű városi jegyzőkönyvek vezetésére 1571 -tol 1850 végéig. Ez a csaknem 300 vaskos kötet,

6 amely még ma is feldolgozatlan, 1571-től 1649-ig németnyelvű, 1780-ig magyar, 1780-1790 között ismét németnyelvű, majd a Bach-korszak néhány esztendejét kivéve ismét és végérvényesen magyar nyelven íródott. Lodovico Dolce, Vita di Ferdinando I.

7 с munkájában két oldalon, Laurentius Surius,

8 futólagosan, Mathieus Dresser lipcsei profeszszor,

9 húsz sorban beszéli el Kőszeg török ostromát. Nem bánik ily' mostohán Kőszeggel Christian Minsicht,

10 akinél 31 oldalon át olvashatunk a városról és az 1532. évi hadjáratról. A szerző nyomban megjelöli legfőbb forrását, Tstvánffy Miklóst, akinek az adatait, némi változtatással, elismétli. Ezt annál is inkább megtehette, mert Istvánffy Miklós Regni Hungarici História с munkája már a XVII. században megjelent Kölnben is. (A kőszegi múzeum példánya 1724-es kiadás.) Ch. Minsicht mondandója végén megjegyzi „dieses Städtlein Güntz ist zu Österreich gekommen; dazu auch noch bis auf diese Zeit gehört". Azt vallja tehát, hogy Kőszeg még 1664-ben is Ausztriához tartozott, holott csak 1649-ig. A francia forradalom évében, Bécsben jelent meg egy 118 oldalas könyvecske „Die Belagerung der König. Freistadt Güns im Jahre 1532" címmel." A szerzője egy lékai Ágoston-rendi szerzetes, Rosnak Márton, akit azonban, úgy hiszem, magyarnak kell tisztelnünk, lévén saját magáról ilyen véleménye: „Ich wollte es lieber in lateinischer Sprache verfasst haben, weil ich in der deutschen Rechtschreibung nicht sehr erfahren bin..." („Én inkább latinul akartam volna írni, mert a német helyesírásban nem vagyok járatos...")

12 Márpedig, ha Kőszegen járt iskolába és a német helyesírásban mégsem jártas, magyar anyanyelvű lehetett. Roznák Márton könyve, száz esztendeig a legfontosabb és legmegbízhatóbb várostörténeti munka. Nem átfogó mű, nem kívánt mással foglalkozni, csak a dicsőséges 1532. évi ostrommal, mégis hol a lábjegyzetekben, hol magyarázó szövegekben sok mindenről tudósítja az olvasót. Nem kiáltotta ki magát eredeti tudós historikusnak, munkáját „ein kleines Denkmal Meines müssigen Lebens"-nek, azaz henye életem apró emlékének tartja.

13 Pontosan megírja, mit honnan vett, milyen adatot hol olvasott. Nála jelent meg először nyomtatásban Wolfgang Treskovics írásműve, a régi városi kiváltságlevelek és okiratok, Jovius munkájának német nyelvű kivonata (bár nyomban jelzi, hogy 1560-ban Heinrich Pantaleon már lefordította németre Jovius könyvét). Kitűnő adatokat nyert Sigmund von Herberstein könyvéből és Lékán őrzött eredeti kézirataiból.

14 Roznák Márton közölte először, mégpedig szó szerint, Moszer György és Kovács Pál kőszegi polgárok 92