Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 19/2. (1990) (Szombathely, 1990/91)
Rosnak M.: Die Belagerung der Königl. Freystadt Güns im Jahre 1532 (Közli: Bakay Kornél)
A tudósok ugyan ezt már rég tudják, mert mindenütt megtalálják és olvassák a könyvekben: de csak egyedül a tudósoknak kell ezt tudni? Nem kell-e legalább e város minden polgárának és lakójának tudnia, milyen bátran szembeszálltak elődeik a barbár ellenséggel és milyen bátran vívtak ellenük, sőt férfiasan vívtak, hogy annak az egész világ csodálkozására dolgavégezetlenül kellett elvonulnia? És a jelen írással éppen ez a szándékom, nevezetesen, hogy ennek a városnak az ostromát, amely eddig sokaknak teljesen ismeretlen, sőt sokaknak valószínűleg hihetetlen is volt, nemcsak hogy közismertté tegyem, hanem olyan különös és figyelemreméltó körülményeket is felfedjek benne, amelyek eddig mindenki előtt rejtve voltak. De megéri-e majd a fáradságot, vagy olyan dolog-e ez az ostrom, amely megérdemli, hogy megjelenjék nyomtatásban? És miért ne? Hiszen Bécs 1529. évi ostroma rövid idő alatt 1 kétszer is megjelent nyomtatásban. De Bécs és Kőszeg! Természetesen Bécs és Kőszeg, és Kőszeg ebben az esetben még inkább, mint Bécs; mivel hogy Bécs városa, amely mind halom munícióval, mind számos és válogatott katonasággal el volt látva, akik szembeszálltak az ellenséggel, ez nem olyan csodálatra méltó: de hogy Kőszeg, egy ilyen kis városka, úgyszólván maroknyi emberrel szállt szembe és sok kiállt ostrom után meg is védte, mindenkinek hihetetlen volna, ha egykorú tanúk egyhangúlag nem bizonyították volna; és ha Kőszeget még hosszabb ostrom szorongatta volna, mint magát Bécset? Ez alább majd megmutatkozik. De (azért) is, mivel ez az ostrom Szulejmán egyetlen és legfontosabb vállalkozása volt ebben a nagy hadjáratban, amelyben az egész keresztény világot hatalmába keríteni feltette magában, így már ezért is megérdemli, hogy részletesen elétárjuk. De ami engem ennek az ostromnak a kiadására ösztönzött, az egy eddig ismeretlen írás ugyanabból az időkből, amelyben ez az ostrom több különleges körülménnyel együtt le van írva. 2 Amint szerencsém volt betekinteni ebbe az írásba, rögtön az a vágy támadt bennem (amelyet sokszor és sokáig elnyomtam), hogy a világ elé tárjam azt. Még inkább ösztökélt erre az, amikor szemembe tűnik mellette I. Ferdinánd négy okirata, amelyekben ez a király a kőszegieket városuk bátor megvédéséért nemcsak végtelen dicséretekkel magasztalja, hanem sokféle kegyével és szabadságjogokkal ajándékozza meg, és így mindarra, 1 Török efendi (JMM A 62.183.1.)