Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Régészet - Makkay János: Rézkori aranykorongok a későbbi Pannonia provincia területéről
Ugyan ilyen háromágú arany lemezek őriztetnek a magyar nemzeti Múzeum régiségtárában is; és pedig három különféle nagyságúak és súlyúak. a) a legnagyobbnak átmérője 4" 5'", egy-egy púpnak átmérője 1" 3'", magassága mintegy 2"', kétsoros pontozott karimával van ellátva, a benső lyukak 3" Г''-nyira vannak egymástól, befelé vert széllel, a kettős lyukak pedig 5"'-nyira, a lyukak \W"nyiak. A pontos szalagok négy rendetlenül álló pontsorból képezvék, egyik 7, a többi 8 ponttal, egyedül egy, jobbról első, 13 pontot számlál, melyek közül négy egyforma távolságra a kilencz pedig, mely a középpont felé áll 3 csoportban 3-3 pontot foglal. A munka meglehetősen durva. Súlya 20% #. b) 4" átmérőjű, díszítménye 3 sor, az előbbinél szebb rendben álló pontokkal, a púpok átmérőji 1" 3'", magasságai l a /4"-nyiak, a belső lyukak középponttól középpontig 2" 8 1 /4'"-nyira esnek, ezek átmérője ÍVi'". Sajátságos, hogy ezektől nem szalagok nyúlnak befelé, hanem három sor pontból álló háromszögök befoglalják, ezen pontsorok középsője 9, a következő 10, a legszélsőbb 11 pontot számlál. A munka az előbbiénél díszesebb, súlya 15Vi6 #. c) a legkisebb, mely a bécsi nagyobbikánál is nagyobb, két sor pontot foglal, meglehetősen rendben, a púpok átmérője 9-10'", magasságuk ÍVi'"; a lyukak nem kerekdedek hanem rendetlenek, a belsők 2" 3'", egymástól pedig 4"'-nyira állnak, a szalagok nem a két pont közt vannak, négy sorból állanak, minden sor pedig majd általán 9 pontból áll. A lemez igen össze-vissza hajtogatott. Súlya 7# ; az aranyat mind a háromnál színaranynak tartom. Minthogy a bécsi lemezek, ámbár közülök a nagyobb, a magyar múzeumbeliek legkisebbikénél is kisebb, tetemesen súlyosbak, következik, hogy a mieinknél vastagabbak, miért is észrevehető a pestieken, hogy összevissza vannak hajtogatva. Az 1852-ben szerkesztett Jankovicsféle lajstromban minden lelhely nélkül fel vannak jegyezve, de Érdy úr sem tudja biztosan lelhelyüket; a két említett helytől [tehát Stollhoftól és a várhovi dombtól] mindenesetre különböző, s így kitűnik, hogy a Jankovics lemezei lelhelyén, Bécsújhely közelében, valamint hazánk legdéliebb határán Eszék mellett, találjuk a legrégiebb korban ugyan azon művészetet. Ezt pedig csak azóta tudjuk, mióta ilyenekre nagyobb gondot fordítunk!" 13 Rómer cikkének más, alább még részletesen megtárgyalásra kerülő fontossága mellett a következőket kell kiemelnünk : Rómer kétségtelenül felismerte, hogy az aranykorongok egymással szoros kulturális kapcsolatban vannak, és lényegében meghatározta elterjedési területüket is. Biztosra vehető, hogy ő maga nem látta a tényei legény által eladott, és rövid időre Bécsbe került három korongot, különben nem Sacken báró rövid leírását idézte volna róluk szó szerint, a mondatban található értelemzavaró grammatikai hibával együtt. Utal arra, hogy a három Jankovich-korong lelőhelyét már Érdy János sem ismerte biztosan. Kár, hogy nem örökítette ránk e bizonytalan lelhelyet vagy lelhelyeket, mert a modern forráskutatás bizonyára tudott volna valamit kezdeni velük. Sacken báró rövid beszámolójából Rómer ugyanazt a részletet emelte ki, amit ma is hangsúlyozni kell: a Bécsben rövid időre feltűnt három csepini korong díszítése ugyanolyan volt, mint (az alább ismertetésre kerülő) két biztosan csepini korongé : nem volt rajtuk a külső díszítő soroktól befelé haladó, általában három-három rövid pontozott sorból álló szalag. Megtudunk valamint a három eltűnt korong méreteiből is, amely szerint a Rómer által leírt korongok közül a nagyobbikkal mindhárom majdnem azonos nagyságú volt. Mint tudjuk, Rómer a középső súlyú és méretű pár egyik darabját írta le. Ebből kiindulva a három eltűnt korong közül kettő a legnagyobb - tehát darabonként 18 aranyat nyomó - pár volt, a harmadik viszont csak a legkisebb pár egyike lehetett. A középső pár két darabja ugyanis más utat járt be, és mint látni fogjuk, ma is megvan (a katalógusban a 6-7. számú darabok).
