Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Majer József: Az Alpokalja Tabanidae faunája, különös tekintettel azok állat- és közegészségügyi jelentőségére

fajokat csak akkor vettem fel, ha egyértelműen tisztázni lehetett a synonim helyes megfelelőjét. Hazánkban jelenleg 10 bögöly nemből 51 fajt találtak meg. Ebből az Alpokalja és környékén 8 nemhez tartozó 37 fajt gyűjtöttünk. Ez az összes bögölyfajoknak 72,54%-a. Az adatok között nem szerepel a C0

2-dal serkentett Malaise csapdákkal fogott bögölyök mennyisége. Természetesen a fajlistában az így fogott fajok nevei is szerepelnek. A mennyiségi adatoktól azért voltam kénytelen eltekinteni ezekben az esetekben, mert a C0

2 (esetünkben többnyire szárazjég) a Malaise csapda hatékonyságát egyes fajoknál akár 8-10-szeresére is fokozhatja, így egyetlen Malaise csapda egy nap alatt szerencsés esetben akár 4-500 bögölyt is megfogott. Mivel a C0

2-os módszert csak Répcelakon és Csánigon alkalmaztam és ott sem mindig, a fajok dominancia értékének megállapítását ezek az adatok teljesen irreálissá tették volna. A 3238 begyűjtött bögöly 37 fajba tartozott, ezek közül 9 volt 1 %-ot meghaladó mennyiségben jelen : 1. Haematopota pluvialis 30,20% 2. Tabanus bromius 26,77% 3. Atylotus rusticus 5,19% 4. Chrysops caecutiens 5,19% 5. Heptatoma pellucens 3,06% 6. Haematopota italica 2,32% 7. Tabanus maculicornis 2,32% 8. Atylotus fulvus 2,18% 9. Tabanus miki 1,30% A terület domináns faja a Haematopota pluvialis, subdomináns a Tabanus bromius. Jellemző még a területre a Chrysops caecutiens és az Atylotus rusticus. Meglepő a Heptatoma pellucens viszonylagos nagy száma. Az ország más területeinek bögölyfaunáját vizsgálva, ez a faj mindig 1% alatt maradt. A begyűjtött fajok túlnyomó része palearktikus vagy európai elterjedésü. A Tabanus exclusus (0,031 %), a Tabanus paradoxus (0,062%) és a Tabanus tergestinus (0,96%) azonban kivételek. Eddig mindháromról azt tudtuk, hogy submediterrán, illetve mediterrán fajok. Hazánkból eddig csak a dél-dunántúli előfordulásuk ismert. Északi elterjedési határuk Magyarország és Ausztria. Köz- és állategészségügyi megállapítások A terület bögölyfaunájának több mint felét 2 faj adja (Tabanus bromius és a Haematopota pluvialis). Bizonyított, hogy ezek a fajok 11 betegséget okozó vírust, 9 baktériumot, 11 egysejtűt és 9-féle férget terjeszthetnek mechanikusan, vagy mint köztes gazdák (Krinsky, 1976). Nem lebecsülendő az a vérveszteség sem, amelyet szívásukkal okoznak. A szarvasmarháknál ez naponta elérheti akár a 300 ml-t is {Hollander et al, 1980). Zaklatásukkal jelentős termeléskiesést okoznak, csökken a tejhozam, a hízómarha később éri el a vágósúlyt. (Garnett et al, 1957). Ezért kutatásaimmal a faunavizsgálaton túl, vizsgáltam a szarvasmarhalegelők bögölyfaunájának egyedsűrűségét, valamint egyes fajok abszolút számát is. Feltétlenül ismerni kellene azt a kritikus bögölysűrűséget egy adott területen, amikor a bögölyök száma olyan nagy, hogy ugrásszerűen megnőhet a járványveszély és olyan mértékű a vérszívásuk és zaklatásuk okozta termeléskiesés, ami feltétlen beavatkozást igényel. Ilyen eljárásokról Európában nincs tudomásom, de Japánban és az Egyesült Államokban már jelentős előrehaladás van ezen a téren, ami mérhető gazdasági eredményekkel járt. A kutatások ilyen irányú folytatása az Alpokalja légyfaunájának kutatása mellett feltétlenül indokolt. 58