Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Majer József: Az Alpokalja Tabanidae faunája, különös tekintettel azok állat- és közegészségügyi jelentőségére

5A.VA.K1A 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 AZ ALPOKALJA TABANIDAE FAUNÁJA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZOK ÁLLAT- ÉS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JELENTŐSÉGÉRE MAJER JÓZSEF A Savaria Múzeum által szervezett és támogatott program keretében végeztük az Alpokalja és közvetlen környéke Diptera faunájának kutatását. A munka Vas megye egész területére Zala északnyugati részére és Győr-Sopron megye nyugati területeire terjedt ki. A cél kettős. Egyrészt feltárni az említett területek Tabanidae faunáját, kikutatni ezek állatföldrajzi elterjedését, megismerni a gyakoribb fajok ökológiáját és etológiáját. Másrészt igyekeztünk a kapott faunisztikai, állatföldrajzi adatokat hasznosítani a bögölyöknek az állattenyésztésben, a humán és állategészségügyben játszott szerepének mind mélyebb megismerésében. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mivel Vas megye hazánk egyik legjelentősebb szarvasmarha-tenyésztő területe. Az egyre jobban tért hódító szabadtartásos, vagy félszabadtartásos szarvasmarha-tenyésztés különösen szükségessé teszi a bögölyök ökológiai és etológiai viszonyainak tisztázását, az eredményes állattartás érdekében. A vizsgálati területek Tabanidae faunájáról adatokat találhatunk Fászl (1878), Aradi (1956) és Majer (1981) munkáiban. Különösen figyelemre méltó Fászl dolgozata, amely precíz lelőhely adataival néhány ökológiai tényezőt is közöl Sopron légy faunájának áttekintése során. Sajnálatos módon, valamennyi, az említett szerzők munkássága alapjául szolgáló gyűjtemény megsemmisült. így jó néhány faj (elsősorban a Hybomitra genusból) hovatartozása az irodalmi adatok alapján nem dönthető el, mivel a régebbi határozók, számos, gyakran többszörös Synonimiát tartalmaztak, néha 2-3 faj szerepelt azonos néven. Az Alpokalján és környékén eddig 36 Tabanidae faj került elő. Természeti kép A terület éghajlatára a szubalpin klíma jellemző, hazánk legcsapadékosabb része. Az átlagos évi csapadék mennyisége 600 mm-nél sehol sem kevesebb, de a Soproni hegységben eléri az 1000 mm-t is. A hőmérséklet kiegyensúlyozottnak mondható, bár a nyár átlagosan 1-2 °C-kal hűvösebb, mint az ország más területein. Dipterológiai szempontból kedvező az országos átlagnál többnyire magasabb relatív páratartalom, ami a domborzati viszonyoknak, a nagyfokú erdősültségnek (több, mint 45%) és nem utolsósorban a gyakori, párás, nedves, nyugati légtömegeknek köszönhető. Figyelemre méltó még az uralkodó nyugati-északnyugati szél, amely különösen a Kisalfölddel határos vidékeken gyakran zavarja a gyűjtéseket. Ez a terület hazánk egyik legszélesebb vidéke. A terület folyókban, patakokban, vízfolyásokban gazdag. A domborzati viszonyok is igen változatosak. A Rába és a Zala, valamint ezek mellékfolyói a pleisztocénben 51