Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Művészettörténet - Hesztera Aladár: A szombathelyi Szent Márton templom Szűz Mária oltárának állagmegóvó konzerválása

kező volt: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, К, 17, 16, 15, 14, 13, 12, H, 10. Ezt a számozást eleve hibásnak kellett tekintenünk, mert nem adott helyet az összes meglévő sugárnak. A baldachinban a sugárkoszorú egy 45°-os szögben gyalult oldalú léccel rögzítődik, mely áttöri mintegy a baldachin tetejét és ezért a lécre is kell egy sugárnak kerülnie, amit a fenti számozás figyelmen kívül hagyott. így mintegy befejezi a sugárkoszorút a baldachinon belül. Egy-egy negyedben 4-4 db sugárnak kell lennie, 4 db hosszabb sugár a kört négy negyedre tagolta, meghatározva az elhelyezés egyetlen lehetséges helyes módját. Valószínű, hogy a számozást készítő személy, aki utoljára szétszedte a sugárkoszorút egy korábbi, helytelen sorrendű és már nem eredetinek tekinthető rendet rögzített a számozással. A középmezőt Mária felirat díszítette, későbbi eredetű rózsakoszorú applikációval. A rózsakoszorú kivételével a felület aranyozott volt. A rózsakoszorút bronzporral festették aranyszínűre. (15., 16. képek) A B

2-es egységet statikailag kellett megerősíteni, mert ezen nyugszik tulajdonképp a BjC^ egységek súlya. Az A

2 egységen pedig néhány hiányzó darabot kellett a helyére rögzíteni, majd a felületét megtisztítani, és a festést kijavítani. (17. kép) A figurális díszítések közül a két váza VxV

2 okozott gondot, mert a talp és a nódusz olyan mértékben volt hiányos, hogy csak nehezen tudtuk rekonstruálni az eredeti állapotot. Két egyforma váza két különböző talpon állt. (18., 19., 20. képek) A hiányosabb finomabb kivitelű volt, melynek stílusa egységesebb képet mutatott. A másik váza alsó harmada szintén aranyfüsttel aranyozott volt, de faragási technikája, felületi megmunkálása, egész megjelenése sokkal durvább volt mint a váza többi részéé. Az eredeti részletek figyelembe vételével megszerkesztettük a talprészt, és esztergapadon két új talpat készítettünk mindkét vázának. A vázák egyébként is igen erősen rovarkárosodottak voltak, ezért xylamonnal fertőtlenítettük mindkettőt. Az új részletet köldökcsappal rögzítettük, majd hegyikréta alapozás és füstaranyozás következett, melyet felpolíroztunk. A puttók PXP2P3P4P5P6 töredékesek voltak, de a töredékek mind megvoltak, ezért összeragasztottuk, és felületüket megtisztítottuk. (21., 22., 23., 24. képek) 5. A Mária szobron végzett munkák: A szobor restaurálása nem volt feladat, de az állagmegóvás érdekében néhány javítást mégis el kellett végezni a szobron is. (25. kép) A szobor hátoldalán ágyéktájon végigfutó vágás figyelhető meg vízszintes irányban. Ez a nyom az 1736-ban végzett javítás nyoma, amikor a lábrészt kicserélték. Máig ismét elég erős rovarkárt szenvedett. A szobor hátoldalát xylamonnal fertőtlenítettük. A szobor kézelői, csillag koronája törött volt, melyet megragasztottunk és megtisztítottunk. Palástja két darabban jobb és bal részből állt (26. kép). A két különálló fatábla az illesztéseknél elrepedt és elvált ezért Planatollal ragasztva köldökcsapolással rögzítettük mindegyiket. Felületüket sellakkal kevert vörös szeszpáccal vörösre festették. Ezen a felületen több tisztítási kísérlet nyoma volt látható. Az oltár utolsó festési periódusának helyreállítása volt a beavatkozás célja, ezért ezeket a tisztított területeket visszaszínezetű vörös színűre. A szobor hiányzó részeit nem pótoltuk. 6. Az oltár felépítése : Az ideiglenes forgácslap burkolat lebontása után az oltárt egységenként visszaépítettük eredeti helyére. A szoborfülkét a baldachint, valamint a C

2-es egységet 5 mm átmérőjű köracél kapcsok tartják a falban rögzített gyűrűkhöz. A szoborfülkét a helyszínen állítottuk össze a két féldarabból. Az illeszkedés vonalát a helyszínen tömítettük és festettük megfelelő színűre. A megtisztított felületet Paraloid B

72 oldattal védtük. (27., 28. képek) 516