Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Művészettörténet - Katona Imre: A fraknói kinstár 1685. évi leltára

magatartást megtaláljuk nála. Amikor műtárgyakat vesz, nem drágakőből, vagy nemesfémből készültet, nyilván az antikvitások iránti szenvedélyének hódol. Ha viszont nemesfém tárgyat vesz, a thezaurálás szándéka vezeti. Ha a család valamelyik tagjának tárgyát helyezi be a kincstárba, saját családjának történeti emlékeit gyarapítja. Esterházy Pál a feltörekvő arisztokrácia jellegzetes képviselője, a legkülönbözőbb tulajdonságok jellemzik egyidőben: a családjának öntudatát erősítő tárgyak ugyanúgy érdeklik, mint a gyűjtés öröme, szenvedélye, vagy az értékek halmozása és átmentése utódainak. Ugyanakkor Esterházy Pálban sok mindent nem értünk, csak nehezen magyarázható, hogy amikor a család öntudatát erősítő tárgyak beszerzésére törekszik, ezzel egyidőben, illetve ezek ellenére a meglévő tárgyak egyikén-másikán olyan változtatásokat eszközöl, melyek lehetetlenné teszik azok származásának felismerését. így például: ráteteti saját címerét arra az ivó tülökre, melyet I. Károly angol király küldött nászajándékul Esterházy Istvánnak és Thurzó Erzsébetnek. Ezt nehéz megmagyaráznunk, bár az egyértelmű, hogy a címer felhelyezésével annak benyomását sikerült kialakítania, hogy a tárgy nem néhai felesége révén került hozzá, így nem lányait illeti, hanem fiait, hiszen a tárgyon emblémája is rajta van. Úgy gondoljuk, hogy a Mátyás-emlékekkel is ilyen, vagy ehhez hasonló célja volt. Ha a tárgy eredetét elmossa, arra hagyja, akire akarja. Ugyanakkor az így manipulált tárggyal már nem lehet a család származását, illetve összeköttetéseit bizonyítani, ezért a két szándékot lehetetlen egyszerre együtt érvényesíteni. A 17. század közepén, illetve második felében a 16. század heroizmusa már csak nyomaiban él, egyfajta racionalizmus uralkodik, aziránt, s magatartást fejezi ki, mely, ha nem is nyugszik bele a török jelenlétébe, de azt bizonyos fokig tudomásul veszi. A leltár felvevőjét nem ismerjük, sőt a felvétel idejére is csak következtethetünk. Egy biztos: a leltárhoz fűzött iratok között az 1685-ös évszám a legkorábbi, tehát leltárunk az ezelőtti évek valamelyikében készülhetett. 1685-ben már az a felállási rend található, ami például az 1725. évit is jellemzi, s ami végleges marad a kincstárnál. Leltárunk készítésekor még nem alakult ki ez a végleges rend, a tárgyakat különbözően csoportosították. Ez bizonyos ismétlődést eredményezett. Lényegében ez az utolsó olyan leltár, melyben a tárgyak még nem elhelyezési rendjüknek megfelelően szerepelnek, hanem szakonkénti csoportosításban. Végül is, ezek a meggondolások a leltár készítésének csak hozzávetőleges idejét jelzik, de egy évszám is található a felsorolások között, az 1683-as. Ha meggondoljuk, hogy Esterházy Pál 1682-ben vette feleségül Thököly Évát, nemigen lehet kétségünk afelől, hogy a leltárt az Esterházyak által már bekebelezett Thökölykincsek számbavétele tette szükségessé. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy ebben több olyan tárgy található, melyeket a korábbi leltárakban nem találunk meg. Ilyen, ebben a leltárban először szereplő tárgy a perzsa-kárpit. Esterházy László ugyan már korábban megszerezte a Thököly-árvák ingatlanait és ingóságait, azonban ezeket csak akkor olvasztotta be saját kincstárába, amikor már az esküvő is megtörtént. Az a körülmény is különleges jelentőséget ad a leltárnak, hogy ez az első leltár, melyet Esterházy Pál is kiegészített saját bejegyzéseivel, sőt egyes tételek - nemcsak az írásból következtetve - hanem az olyan bejegyzésekből is, mint „Szegény Atyám uram Estorhás Miklós Palatínusé volt" stb., egyenesen tőle erednek. Itt tudni kell, hogy Esterházy Pál volt az első az Esterházyak között, akit szenvedélyesen érdekeltek a régiségek s maga is írogatott - nem is akármilyen eredménnyel. Zenét is szerzett s a képzőművészet sok jelentős remekét sikerült képtárunknak megszereznie. Esterházy Pálban feszült az Esterházyak öntudata s mindent megtett, hogy családfáját a honfoglalókig visszavezesse. E törekvésében a tények megváltoztatásától sem riadt vissza. Ebben azonban alig ment túl azokon a kereteken, mint más arisztokrata kortársai. Az Esterházy-család a köznemesi sorból kiemelkedve gyorsan főnemessé lett. Ezt kompenzálva mindent felhasznált - egykori dokumentumokat is - származása és társadalmi beépültsége bizonyítására. 464