Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Művészettörténet - Zsámbéky Mónika: A veleméri falképek viselettörténeti elemzése
kiöntőcsöves változat vált gyakoribbá. Nagyúri lakomák alkalmával az asztal szinte roskadozott az arany, ezüst étkészlettől, ahogy Károly Róbert étkezésénél látjuk a Képes Krónikában 19 . Szívesen helyezték ki pohárszékre a legszebb darabokat, hogy mutassák uruk gazdagságát, mint egy francia miniatúrán 20 . A különböző méretű és formájú kancsók, ivóserlegek, tálak sorát tanulmányozhatjuk Balduin von Luxemburg trieri érsek lakomáj.án 21 . Az uralkodók utazáskor is óriási mennyiségű nemesfémtárggyal vették körül magukat. 1473-ban Trierben III. Frigyes császár és Merész Fülöp találkozásánál egy tízpolcos pohárszék roskadozott az asztali készletektől. 24 arany és ezüst palack, 70 kanna, 100 fedeles serleg, 40 tucat pohár, 6 ezüst hajó, 24 tál tartozott Károly asztalneműjéhez 22 . A veleméri kancsókhoz közelálló darabok származnak a baseli Münster kincstárából, melyek kis méretű, fogantyú nélküli misekancsók 23 . Gáspár fedeles serlege a kelyhek tagolását követi, kerek széles talpú, kerek nóduszszal, alacsonyabb kuppával. A fedelén kiemelkedő gomb segíti a felnyitást. Ilyen serlegek ajándékozásáról, zálogba vetéséről, öröklődéséről gyakran hallunk. Hasonlókat a magyar emlékanyagban ismerünk Radnáról, Kölesdről, Bogyiszlóról 24 . Boldizsár ivókelyhe kissé eltér az átlagos formától. Talpa igen széles, kerek, a nóduszhoz domborodó palást vezet át, kuppája magas, felfelé kiszélesedik. A használati tárgyak közé sorolható a szerecsen kezében levő csobolyó, amelyet éppen a szájához emel, valamint az utolsó figura vadászkürtje. A kis hordó alakú, enyhén hasasodó csobolyót 4-5 literes űrtartalommal utazáshoz, mezei munkákhoz vitték magukkal. A parasztság körében szinte e századig használatban volt. A csobolyó oldalára szerelt kis csapon át lehetett inni belőle. Középkori képeken is utazás alkalmával találkozunk hasonló hordócskával, mint a Menekülés Egyiptomba jelenetben, Melchior Broederlam dijoni oltárképén. Az utolsó szolga vadászkürtje a harcok, vadászatok fontos hangszere. Aquila más falképein láthatunk hasonló kürtös figurákat, pl. Radkersburgban a várostrom ábrázolásánál, Mártonhelyen Szent Márton és a koldus jelenetében a vártorony erkélyén áll. Használata természetesen kiterjedt a békés életre is. Marhát hajtó, lovon ülő, tülköt fújó alakot látunk egy 15. századi falusi életképben, Petrus Crescentius művében 25 . Lovagi tornán is kürtszóval jelezték az események menetét, a győztes lovas megajándékozását (több példát találunk rá a Manesse-kéziratban). Végezetül szóljunk a falképeken látható bútorokról! Aquila szívesen festett nagy méretű, architektonikus kiképzésű, a teret lehatároló bútorokat. Vaskos, robosztus Mária háttámlás, mennyezetes széke és térdeplője az Angyali üdvözletben, a Királyok imádásában. Több helyen találkozunk baldachinépítménnyel, mely hátteret alkot álló szentek csoportjának, mint a veleméri Mettercia esetében; ennél szellősebb, karcsúbb a bántornyai északi hajófal Mettercia-képének fülkéje. Mária és a Gyermek ilyen trónuson való elhelyezése végső soron az itáliai trecento művészetéből fakad (előzményei Pietro Cavallini római művein). Közép-Európában is hamar elterjed a tér érzékelésére való törekvés, a 14. sz. második felében különösen a cseh udvari művészet közvetítése válik erőteljessé. A karlstejni, prágai freskók nem maradnak hatástalanok a magyar festőkre sem (1. Szepesdaróc, Rimabánya, Csetnek). A veleméri trónushoz hasonló megoldást találunk a lőcsei Szent Jakab-templom Szent Dorottya legendáját ábrázoló falképen, a könyvfestészetben az 1403-ból származó pozsonyi Missale Dávid király iniciáléjában 26 . Kissé távolabbi párhuzam, de szintén cseh és magyar vonatkozásai vannak a kislengyelországi Niepolomice templomában az északi kápolna falán látható király trónusának 27 . Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy Johannes Aquila hűen festette meg környezetének szegényebb-gazdagabb alakjait. Az ábrázolt személyek öltözete világosan mutatja azt a társadalmi közeget, amelyben a festő mozgott. A veleméri módosabb tisztségviselők, familiárisok igyekeztek a divatban is követni feletteseiket. Aquila viszonylag szűk 454
