Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Művészettörténet - Zsámbéky Mónika: A veleméri falképek viselettörténeti elemzése
SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 A VELEMÉRI FALKÉPEK VISELETTÖRTÉNETI ELEMZÉSE ZSÁMBÉKY MONIKA A veleméri falképegyüttes jó lehetőséget nyújt, hogy a 14. századi viseletet és tárgykultúrát tanulmányozzuk. Mielőtt részletesen megvizsgálnánk a megfestett személyek öltözetét, nézzük meg röviden, milyen település lehetett Velemer a 14. század második felében. A középkori falu a maitól kissé délnyugatra feküdt, a Topolya nevű dombos helyen. Erre régészeti nyomok is utalnak, bár a leletek elkallódtak 1 . A török pusztítás után húzódtak északra a Lóka-patak völgyébe. A falu nem tartozott az Őrséghez, hanem a Tótságba, bár lakossága a középkor végén már tiszta magyar volt. A 13. századtól találunk írásos adatokat a falu létéről és a róla elnevezett patakról 2 . Velemer és a környező terület a felsőlindvai vár tartozéka volt, melyet 1275-ben Omodé nádor kapott IV. Lászlótól 3 . A templom első említése 1360-tól ismert: „Poss. Welemer al. nom. Scentrynitas". 1365-ben kapunk részletes felsorolást a Velemer környéki falvakról, amikor a magvaszakadt Omodé család birtokát királyi adományként a Széchy család tagjai, Miklós dalmát-horvát bán és Domonkos erdélyi püspök kapja. Beiktatásukkor felsorolják a vár tartozékait, s ebben Velemer kiemelkedő helyet foglal el; 10 falu tartozott az „in districtu seu valle Welemer"*. Megépülése után ez lehetett a környék legfontosabb plébániatemploma a sok közeli, apró falu központjában. Erre utal az is, hogy már a 14. században iskola működött a templom mellett 5 . A 14-15. századi virágzás után a 16. századtól lassú hanyatlás következett a falu életében. A 16. század közepén a németújvári Batthyány család tulajdonába került Velemer, a plébánia területe egyre szűkült. A 17. század végén már csak Gödörháza, Szombatfa, Szentlászló népessége tartozott a Szentháromság-plébániához. Ekkor már régóta a reformátusok használják, 1732-ben került vissza katolikus tulajdonba. 1805-ben összevonták a kercai plébániával, 1808-tól beszüntették az istentiszteletet 6 . A templom építőinek a 18. század végén a környék kisnemeseit tartották 7 . A veleméri templom kifestésénél Johannes Aquila lehetőséget kapott, hogy mesélő kedvét, apró részletekbe menő illusztratív hajlamát szabadon kiélhesse. Különösen egyes nagyobb, kiemelt jelenetekben - Háromkirályok vonulása, Utolsó ítélet, Szent Mihály arkangyal lélekmérlegelése - mutatja meg fantáziáját. A viselettörténeti és tárgyi kultúra elemzéséhez is azok a képek adnak több információt, amelyekben egyrészt a szigorú ikonográfiái kötöttségektől el tud szakadni, másrészt a téma módot ad díszesebb öltözetek, használati tárgyak, a környezet megjelenítésére. Vizsgálatunk szempontjából ezért érdektelenek a szentély evangélistaszimbólumai, az olyan személyek, akik hosszú, földig érő lepelben, köpenyben vannak (pl. a Kálvária figurái, a Mettercia, a Köpönyeges Madonna), továbbá a nagyon töredékesen megmaradt ábrázolások (a nyugati fal szentjei és architektúrája, az déli oldal figurái). 443
