Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Gyógyszerésztörténet - Csanád Vilmos: A történeti Magyarország gyógyszertárainak elnevezései és alapítási évei

SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 A TÖRTÉNETI MAGYARORSZÁG PATIKÁINAK ELNEVEZÉSEI ÉS ALAPÍTÁSI ÉVEI CSANÁD VILMOS I. Cégérek, címerek, jelvények, szimbólumok és a gyógyszerészet Nemzetségeknek, fejedelmeknek, hősöknek, kiemelkedő személyeknek, népeknek, országoknak a történelmi gazdasági és társadalmi fejlődés folyamán szükségük volt ismertető jelekre, melyekből első megpillantásra látni lehetett, mit jelképeznek. Az iparosoknak és kereskedőknek is voltak figyelmet felkeltő, áruvásárlásra ösztönző szimbólumaik. Az írás-olvasás csak lassan terjedt (még ma sem vált az emberiség közkincsévé!) így az írott szövegnél beszédesebbek voltak, a figyelmet jobban felkeltették a különféle képes és plasztikus ábrázolások. A figyelem felkeltésére jó lehetőséget adtak a környező világ képei, tárgyai, növények, állatok, pajzsok, szobrok, táblák és jelentést hordozó szimbólumok. Ezekre sokféle anyagot (fa, fém, kő, papír stb.) használtak fel. Magyarországon az Árpádok korában a személyt eltakaró páncél elterjedésével jelennek meg címerek, pajzsba foglalt jelvények, a megkülönböztető zászlók. A XIV. századtól polgárainknak is vannak mesterségükről tanúskodó pajzsaik. A XV. században Zsigmond és Mátyás idejétől utazóink megismerkednek Nyugattal, ennek következtében nálunk is elterjednek az európai jelvények, címerek, kereskedelmet, céhmesterséget jelentő szimbólumok. Cégér szavunk 1470-ben már használatban van. Történelmi etimológiai szótárunk szerint ( = quod est signum) foglalkozást jelentő jelképes tárgy (vö. a német zeigen = mutatni igével). Mint érdekességet megemlíthetjük, hogy a szót a büntetőjogban is használták (cégéres). A bűnös nyakába bűnjelet akasztottak, amelyből (rajz stb.) látni lehetett, milyen vétséget követett el. „Jó bornak nem kell cégér" szólásunk is bizonyítja a cégér szó jelentőségét. A reklám szavunk francia eredetű (1860-ban Jókai már használja), hírverést, figyelmeztetést jelent. A különféle szakmák, foglalkozások szimbólumait már az ókortól kezdve felhasználták tájékoztatás céljából. Ezek a megkülönböztető jelek korokként, országokként születtek, de vándoroltak is egyik országból a másikba. A sienai vargák kápolnájukban (1338) kőből faragott címerüket helyezték el. (1. Bertényi, 16 1.) (bőr, rajzeszközök, ár). Nálunk a saru, a magas sarkú női cipő a vargát, a kifüggesztett csizma a csizmadiát, a gyalu az asztalost, a patkó a kovácsot, az ökörfej a mészárost, az olló a szabót, a perec a péket, a hordó a kádárt, a réztányér a borbélyt, a szalmaköteg a kocsmárost hirdette. A céhek ládáikra, zászlóikra stb. címereiket, jelvényeiket figurális ábrázolással keretezve kifaragták, rászőtték, ráfestették, védőszentjeik képeivel is díszítették. A céhrendszer megszűntével 1872-ben ipartársulatokat, majd ipartestületeket szerveztek, de a jelvényeiket továbbra is megőrizték, áthagyományozták. A magyar mészárosok céhük zászlajára jelvényük, a bárd mellé Szent László király alakját is odafestették. 399