Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Csák Zsófia: A szombathelyi „Társadalmi Forradalom” című lap történetéről

ség, az állam, a parlamentarizmus tekintélyének tiszteletétől mégsem bírt teljesen megszabadulni. Megállt ennél az első lépésnél, és ahelyett hogy hozzálátott volna a kizsákmányolás és elnyomás gazdasági alapjainak lerombolásához, megelégedett politikai jogok és egy parlamenti alkotmányosság ígéreteivel. Hónapokat fecsérelt el választási küzdelmekre, ahelyett hogy ezt az időt ... a még öntudatlan tömegek forradalmi nevelésére fordította volna. így aztán mikor a fenyegető munkástörvények eltűntek az utcákról és újból megkezdték abbahagyott munkájukat - a kapitalisták hasznára - a kormány könnyűszerrel dobhatott félre népjogokat és alkotmányt, hogy vérengzéssel, bebörtönzéssel kiirtsa a forradalom eloharcosait. Meg volt hozzá a hatalma, mert rendelkezésére állottak a vallás, a hazafiság, pálinka és fegyelem által elbutított proletárok tömegei : a fekete bandák, rendőrség és a hadsereg. Ez a második nagy tanulsága az oroszországi eseményeknek : amíg elegendő számban akadnak proletárok akik fel hagyják magukat használni proletártestvéreik gyilkosául, mindaddig a nép nem érett meg a társadalmi forradalomra ... De amíg az antimilitarista propaganda ki nem ölte a munkásokból a hazafiságot... és a feljebbvaló tiszteletét, addig mindig a szuronyok és a golyó lesz győzedelmes, a szabadságért küzdő népek ellenében. Ezt fogja megtanulni az orosz nép kétévi küzdelme által, ezt kell megtanulnia Magyarország munkásságának is. Elő kell készülnünk a forradalomra, mely hamarabb eljöhet, mintsem gondolnánk, hogy elkerüljük azokat a hibákat, melyek Oroszországban annyi^ vérontásnak váltak okozójává. És ezért azt kérdezzük a magyarországi szociáldemokrata párt vezetőitől és minden egyes tagjától: gondolják meg jól, alkalmas-e erre az a módszer melyet ma követnek. Alkalmas-e erre az a taktika, mely mindig és mindenütt csak az általános választójog megszerzését hangoztatja, mely az általános sztrájkot is csak mint ezen jog kivívásának eszközét tartja megengedhettőnek."

33 „Népszava" - „Társadalmi Forradalom" vita „Bármilyen gyenge is volt a magyar anarcho-szindikalista mozgalom, a magyar szociáldemokrata vezetőség újra meg újra foglalkozott a „veszéllyel", mivel tudta, hogy a kis csoport mögött egy nemzetközi áramlat áll. Hogy a „Népszava" szerkesztői és munkatársai szemmel tartják a „Társadalmi Forradalom" működését és ez fordítva is igaz, ezt a két újság között a márciusi második számban kialakuló polémia bizonyítja. A „Népszava" elsőként rögtön az első megjelent szám után 1907. február 19-i számában támadást intézett a „Társadalmi Forradalom", személyesen Batthyány Ervin ellen. „Batthyány Ervin gróf új folyóiratot adott ki, melyben a „forradalmi", értsd antiparlamentális szocializmus céljait szolgálja. Az első számban azzal a különös felszólítással fordul a gróf a munkásokhoz, hogy a „közvetlen cselekvés" és az „általános" sztrájk révén vívják ki a nyolcórás munkanapot, a minimális munkabért, rabszolgatörvény visszavonását és a politikai jogokat, kivéve természetesen a választójogot. A választójog és a parlamentbe való behatolás szerinte felesleges, a jó az, hogy a proletárság „önállóan gondolkodjék és ne válasszon vezetőket". Hogy vezetők nélkül nincs szervezet, szervezet nélkül nincs ami önállóan gondolkodóvá nevelje a munkásokat, nincs ami „általános" sztrájkkal kivívjon új törvényeket a szabad sajtó, a szabad gyülekezések érdekében. Mert hiába kapálózik Batthyány a törvényesség ellen, ő sem akar a parlamenttől egyebet a jelen társadalomban, mint új és jobb törvényeket s a régiek visszavonását. Az új lap mindenesetre jó lesz arra, hogy az antiparlamentarizmus abszurditását az ő segítségével be lehessen bizonyítani." 359