Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)
Helytörténet - Csák Zsófia: A szombathelyi „Társadalmi Forradalom” című lap történetéről
közölte : „Többeknek : A „Társadalmi Forradalom" nem a mi szerkesztésünk. így nem is ismerjük el pártlapnak. A mi helyi pártlapunk egyedül a „Testvériség". De hogy a „Társadalmi Forradalom" indításakor nem volt mindenki előtt világos mi is történt tulajdonképpen, s ez a zavar Batthyány Ervin személyével magyarázható, s az előzőleg a „Testvériség"-nél játszott szerepe miatt nem volt egyértelmű, hogy melyik lap ezután kiket képvisel. A helyzet tisztázására a „Testvériség" 1907. március 30-i (13 száma) ismételten elhatárolta magát Batthyány új lapjától. „Egyeseknek azon híresztelése, hogy a „Testvériség" beleolvadt a „Társadalmi Forradalom" című lapba, - nem felel meg a valóságnak. Azok akik ezt híresztelik, rosszakaratúlag félrevezetik a tisztelt előfizetőinket." E közlések után azt gondolhatnánk, hogy ha nem is késhegyremenő harc, de mindenképpen elméleti vita indul meg a két lap között. Mindkettő hirdeti a saját nézetét. A „Testvériség" a parlamentarizmus mellett állt ki, s követésre példaként az osztrák s a német munkásmozgalmat ajánlotta. A „Társadalmi Forradalom" ellenezte a parlamentarizmust, s követésre méltónak a francia munkásmozgalmat jelölte meg. A két újság 1907. február 8-tól 1907. június 4-ig egymás mellett párhuzamosan tevékenykedett, de nem alakult ki közöttük sem jó, sem rossz viszony, azon kívül, hogy megvolt az elhatárolódás. S ez talán azzal magyarázható, hogy Batthyány a „Társadalmi Forradalom" hasábjain nem a Vas megyei, közelebbi környezetéből a szombathelyi szociáldemokraták mozgalmát támadta, hanem közvetlenül az országos központi szociáldemokrata pártot, s annak vezetőit. Ezzel magyarázható, hogy míg a „Népszavá"-val csatázik, a „Testvériség" és a „Társadalmi Forradalom" között nincs vita, bár teljes az elhatárolódás. A szakadás mindkét félre nézve hátrányos volt. A „Testvériség" Batthyány kiválása után szürke kis vidéki lappá vált, teljes egészében a szociáldemokrata párt politikáját tekintette követendő példának. A hosszú fejtegetésű vezércikkek elmaradtak a lapból, nincs izgalom, forró hangú vita, eluralkodnak a kis helyi jellegű hírek, ami nem azt jelenti, hogy erre nincs szükség, csak túl egyoldalúvá vált a lap. Batthyány „Társadalmi Forradalmánál" pont az ellenkező folyamat ment végbe. Eluralkodtak a hosszabb lélegzetű vezércikkek, teljes egészében hiányoznak a Vas megyei, szombathelyi kis mozgalmi hírek. Batthyány Ervin szerepe a „Társadalmi Forradalom"-nál Batthyány nem esett kétségbe, hogy kiszorult a „Testvériség" munkatársai közül. Hatalmas energiájának új lehetőséget keresett, s kedvenc elképzelését, hogy sajtóorgánumon keresztül nevelje a munkásokat s tegye őket fogékonnyá eszméinek befogadására, nem adta fel. Batthyány az anarchista irányzat magyarországi terjesztője és anyagi támogatója. Tele reményekkel, elvárásokkal indította meg második lapját, bár kétkedése lépten-nyomon előbukkan. Szabó Ervinhez írott levelében nyíltan ír erről. „A magyarországi viszonyok felől való tájékozatlanságom gyakran nagyon hátráltat és bizonytalanná tesz az írásban." 8 Az első számot indító „Olvasóinkhoz" című szerkesztőségi cikk, amelynek eleje az újság mottójává vált, s minden szám elején megjelent, már jelzi, hogy milyen eszméket kell a munkásoknak magukévá tenni. Kimondja, hogy a munkásosztály felszabadulását csakis maguk a munkások vívhatják ki, a felszabadulás után nem szabad új kiváltságokat teremteni, meg kell szüntetni minden osztályuralmat. A munkások politikai, erkölcsi és anyagi szolgaságának oka „... hogy a munkásság gazdaságilag alá van vetve a munkaeszközök - vagyis az élethez szükséges javak birtokosának. Ezért a munkásosztály gazdasági felszabadulása az a nagy cél, melynek minden politikai mozgalmat alá kell rendelnünk." 9 351
