Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Solymár Gábor: Adatk a sárvári evangélikus iskola történetéhez 1851–1908

SAVARIA 17-18. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1983-1984 ADATOK A SÁRVÁRI EVANGÉLIKUS ISKOLA TÖRTÉNETÉHEZ 1851-1908 SOLYMÁR GÁBOR Egy felekezeti iskola bemutatása, ismertetése nem könnyű feladat. Eredeti források kutatásán kívül meghatározó az a kor, mely vizsgálódásunk tárgyát képezi. A címünkben szereplő két évszám egy iskola építésének, és bontásának időpontját határozza meg. A Sárvárról készült monográfia

1 részletesen közli - a humanizmus és reformáció jegyében létrejött - első iskola létesítésének körülményeit. Az iskola az ellenreformáció hatására 1643-tól római katolikus irányítás alá került. Megtiltották az evangélikusok szabad vallásgyakorlását. Jelentős változást csak II. József Türelmi Rendelete hozott. Lehetőséget adott a szabad vallásgyakorláson kívül felekezeti tanítók működésére, iskolák építésére. Az 1813. május 15-én tartott „canonica visitatio"

2 részletesen beszámol a korabeli állapotokról. Az evangélikus iskola a Kovács utcai mezőnél van, egy helyiségből áll. 1794-től tanítanak itt német és magyar nyelven. Ekkor a Sárváron élő evangélikusságnak - 204 lélek - túlnyomó többsége német származású iparos és kereskedő volt. A tanulók száma 20-25 között mozgott. Itt tanított Fábri Károly 1794-től 1799-ig, Jókuty János 1799-től 1806-ig. Ettől kezdve a lelkészek végezték a tanítói munkát 1826-ig. Druglányi Pál 1806-1808,

3 Szigethy György 1808-1815, Takács Mihály 1816-1826-ig. Ekkor az iskola mellé egy tanítólakást is építettek. Gamauf Sámuelt választották meg tanítónak, de nem sokáig örülhetett az új létesítménynek, mert 1829-ben hatalmas tűzvész pusztított. A korabeli feljegyzés így őrizte meg a történteket: „május 3-ára éjféli egy órakor oly rettenetes tűz támadott városunkban, hogy minden ellent állások mellett is néhány minuták alatt egyszerre több helyeken ki-gyulladott és városunknak tetemes részét templomunkkal, prédikátori és oskolaházzal együtt elpusztította.. ."

4 így a következő hét esztendőben maguk a szülők oktatták gyermekeiket. 1836-ban választották lelkésznek és tanítónak Ráhner Mátét. Lakásának egyik szobáját rendezték be ideiglenesen tanteremnek. /. Az új iskola felépítése 1839-ben a gondnoki számadó könyv már tartalmaz adatokat arról, hogy kezdenek adakozni az új iskola építésére. Egy másik bevételi forrásról a következőket jegyezték föl: „A város tanácsa ugyan is római katholikus iskolai célokra éveken át tetemes kiadásokat tévén, az evangélikus polgárság is kívánt aránylag a város jövedelméből részesíttetni. Kérelme a városnál megtagadtatván, ügyével a megyéhez fordult, a hol kérelme jogosnak találtatván a város oda utasíttatott, hogy 600 v. frtot az evangélikus gyülekezetnek kifizessen. Ez összegért a gyülekezet jutányos áron megvette ugyan azon 335