Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Természettudomány - Igmándy Zoltán. Vas megye csövestapló (Polyporaceae s. l.) flórája

Clusiust követően a gyűjtő és florisztikai munka azután csak a múlt század második felében indul meg. Ettől kezdve napjainkig több kisebb-nagyobb terület csövestaplóflóráját állítják össze. Ezek hiányossága - sok esetben -, hogy a közölt fajokat nem gyűjtötte be a szerző, vagy a bizonyító herbáriumi példány időközben elveszett, megsemmisült. Ennek hiányában pedig adataikat - főleg a ritkább, kétesebb fajok esetében nem lehet bizonyító erejüként elfogadni. Vas megye csövestapló flórájára vonatkozó adatok a szerző dolgozataiban találhatók (Igmándy, 1965, 1968a, 1968b, 1970). A megye egyes részei (pl. Sárvár, Sitke, Ostffyasszonyfa, Szalafő stb.) jól feltártak, másokból (pl. Kőszeg) hiányosak az adatok. Az anyag gyűjtése 1950-ben indult meg és a jól feltárt területeken éveken át rendszeresen folyt. A gyűjtést szerzőn kívül Dr. Haracsi Lajos, Dr. Pagony Hubert, Dr. Varga Ferenc, Bonczóné Bécsi Judit stb. végezték. A közölt adatok bizonyító példányait az Erdészeti és Faipari Egyetem Sopron, Erdővédelemtani Tanszéke (külön jelölés nélkül) és a Természettudományi Múzeum Növénytára (Budapest) (TMH) gyűjteményei őrzik. A Vas megyével határos ausztriai, burgenlandi területekről 1978-ban színvonalas monográfia jelent meg a faanyagot lebontó gombákról Stefan Plank tollából. Ennek a csövestaplókra vonatkozó adatait mindenütt közlöm dolgozatomban. így nemcsak a jelen időkig megtalált, hanem a területeken nagy valószínűséggel ténylegesen előforduló csövestapló flóráról kaphatunk képet. Munkámban a csövestaplókat ABC-sorrendben ismertetem. Ábortiporus biennis (BULL. ex FR.) SING. - rőt likacsosgomba. A hazánkban ritkán előforduló faj szaproíiton. Erdőben, vágásterületen a talajon (humusz, fa hulladék), lombfák tuskóján {Igmándy, 1968b). Őriszentpéter, Quercus tuskón (Pagony H.) AlbatreUus cristatus (PERS. ex FR.) KOTL. et POUZ. - zöldhátú zsemlyegomba. Az erdő talaján termő faj, valószínűleg szimbionta. Főleg bükkösben, kocsány talán tölgyesekben szórványosan - ritkán fordul elő. Szakonyfalu (TMH, Bohus G. és Babosné M.) Aurantioporus croceus (PERS. ex Fr.) MURR. - sáfrányszínű likacsosgomba (1. ábra). A holarktikus flórabirodalomban, a tölgyek és gesztenyék elterjedési területén mindenütt, azonban nagyon ritkán előforduló faj. Hazánkból egy lelőhelye ismert. A Rába egykori árterületén álló gyertyános-kocsányos tölgyesben találtuk meg a gombát. Az állományban elszórtan előforduló évszázados kocsányos tölgy (Quercus Robur L.) óriások egyikének derékvastagságú ágcsonkján előtörő termőtesteit éveken keresztül ismét megtaláltuk. A nekroíiton jellegű faj a geszt vöröskorhadását okozza {Igmándy, 1968b, 1982). Sitke, Bajti Quercus Robur L. törzsön (Haracsi L., Igmándy, Pagony H. stb.) Bjerkandera adusta (WILLD. ex FR.) P. KARST. - szenes likacsosgomba. Hazánk fás területein (erdő, park, fasor stb.) lehullott ágon, kidőlt törzsön, tuskón stb. mindenütt, gyakran előforduló szaproíiton faj. Lombfák anyagán, kivételesen fenyőn is. Fehér korhadást okoz, a döntött, tárolt lombos anyag károsításával gazdaságilag jelentős {Igmándy, 1965). Gyakorisága miatt előfordulási helyeinek felsorolását elhagyom. A megyével határos ausztriai (burgenlandi) területen a faj előfordulási gyakoriságát Plank (1978) 3. térképe mutatja. Bjerkandera fumosa (PERS. ex FR.) P. KARST. - emeletes likacsosgomba. Hazánk fás területein, lombfákon szórványosan előforduló, inkább szaproíiton jellegű, fehér korhasztó faj {Igmándy, 1965). 28