Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember

lelkesedést ébresszenek. A felszerelés siralmas állapotából adódó nehézségekhez idővel élelmezési gondok társultak, majd járvány ütötte fel a fejét, aminek megfékezésére minden előkészület és feltétel hiányzott. Egyre többen kérelmezték leszerelésüket, vagy betegszabadságra bocsájtásukat, s riasztóan megnövekedett a dezertőrök száma. Az ellenséges támadás elkerülhetetlenségéről szóló hírek és híresztelések csak fokozták a zűrzavart. Az ezredparancsnok alig három heti táborozás után már lehetetlennek tartotta a teljes ezred felváltását és közvetítő módokat keresett.

104 A felváltás kérdésében elhúzódó vitát drámai módon oldotta meg Jellacic hetek óta várt és szeptember 11-én mégis meglepetést keltett támadása. A csekély erőkből álló magyar reguláris sereg - irányítását Ottinger szökése után Teleki Ádám gróf vette át -, harcérintkezés nélkül hátrált a Balaton felé, a horvát bán parancsnoksága alatt álló ellenforradalmi erők felvonulását csak az azok hátában kibontakozó baranyai ellenállás és a támadás útvonalába eső dunántúli megyék népének ellenszegülése gátolta. A lemondott kormány helyébe lépő Országos Honvédelmi Bizottmány népfelkelést elrendelő utasításai immár számot vethettek a dúlva-fosztogatva előrenyomuló ellenség útján tapasztalható kiábrándultsággal, elégedetlenséggel, sőt dühvel, ami a Jellacic országlásához fűződő illúziókat szinte egyik napról a másikra maradéktalanul eloszlatta. A föld népe nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül sorakozott fel a hon védelmére, amint otthonát és vagyonát érezte közvetlen veszélyben. A kaszára-kapára kelő nép indulatának helyes mederbe terelésére, a spontán ellenállás megszervezésére és irányítására a kormány által kiküldött népfelkelési biztosok, nemzetőrparancsnokok és megyei tisztviselők voltak hivatottak. Az ellenség feltartóztatásában érthető módon különösen fontos szerep várt a sorkatonaságra és az első honvédzászlóaljakra, de alaposan megnövekedett a mozgóvá tett nemzetőregységek jelentősége is. így történt ez a Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrséggel is. Míg Jellacic főerői Székesfehérvár és a Velencei-tó felé törtek előre, Vidos ezrede Zalába húzódott vissza, hogy ott lekösse a báni sereg balszárnyát alkotó Nugent hadtestet és elhárítsa a Buric parancsnoksága alatt álló ún. stájer kordon esetleges támadását. A kettős cél eléréséhez viszont nem álltak rendelkezésre megfelelő erők. Éppen a legkritikusabb napokban, szeptember derekán vált esedékessé a három hónapos őrszolgálatot vállalt sereg leváltása. A főparancsnok haza bocsájtotta mindazokat, akik sorshúzás útján kerültek a Dráva-vonalra, otthonról viszont - amint azt előre sejtette -, nem érkezett meg a felváltás. Ezáltal a vasi nemzetőrség létszáma egy gyenge zászlóaljra zsugorodott. Az eltávozottak helyét Sopron megye két nemzetőrzászlóalja foglalta el, amelyek a már ismertetett előzmények után, ha megkésve is, Csány sürgetésére végül mégis megindultak a harctérre. A kormányzat a katonai ismereteinek hiányát és betegségét felpanaszló Vidos kérésére táborkari tisztet küldött a szorongatott helyzetben lévő, s immáron önálló harci feladatok megoldására kényszerülő egység megsegítésére: Batthyány Lajos gróf szeptember végén Pusztelnik Henrik táborkari századost küldte ki Vidos táborába, hogy az önállóan működő egység parancsnoka mellett a vezérkari főnök szerepét betöltse. Néhány nappal később csatlakozott a vasi és soproni nemzetőrökhöz a Miklós cár nevét viselő 9. huszárezred Vas megyében maradt osztálya Berzsenyi és Gosztonyi századparancsnokok vezetésével. A pákozdi csatát követő napokban futott be az utolsó erősítés : Grazból 105 Sándor ezredbeli huszár szökött haza egy altiszt vezetésével a veszélyben forgó haza megsegítésére. Vidos Józsefnek tehát három zászlóalj nemzetőr gyalogság és három huszárszázad állt rendelkezésére, amikor október 2-án megtette előkészületeit a Nugent által megszállott Nagykanizsa felszabadítására. A vállalkozás sikerét a mezőváros népének felkelése biztosította. A városi nép segítségére siető nemzetőrök szinte ellenállás nélkül hatoltak be a mezővárosba. Nugent átmenekült a határon, Buric olasz legénysége pedig megta284