Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember

saját költségén szerelkezett fel, többen pedig még illetményükről is lemondtak az állampénztár javára. Vas megye 12 000 forintot irányzott elő a felmerülő költségekre.

98 Sérelmezte viszont, hogy míg Vas, Zala és Sopron megyék honvédújoncait - a majdani 7. honvédzászlóalj állományát - a megye területén vonják össze, s ezek 3509 forint 14 krajcarnyi zsoldját a csaknem teljesen kiürült megyei pénztár kénytelen előlegezni, addig a szomszédos Sopron megye mind a honvédség beszállásolása, mind a mozgóvá tett nemzetőrség felállítása alól mentesült." Minthogy Zala megye is hasonló panasszal élt, Csány László a belügyminiszterhez fordult azzal a kérdéssel, nem volna-e tanácsos Sopron megyét is mozgósított nemzetőrség kiállítására, vagy legalább pénzáldozatra kötelezni.

100 A nagyvártatva felállított soproni zászlóalj végül csak szeptemberben indult ki, s Vidos parancsnoksága alatt egyesült a vasi zászlóaljjal.

101 A nemzetőrezred Zala megyei vonulását megfelelő források hiányában nem tudjuk pontosan rekonstruálni. A mellékelt 2. sz. térképvázlat a kiinduló állomásokat a célpontokkal összekötő úthálózat figyelembevételével készült, s a valószínű útvonalat jelzi. Világos képünk van viszont a vasi nemzetőrök Somogy megyei elhelyezkedéséről, hiszen a levelezőkönyv a legapróbb részletekig eligazítást ad a Dráva mentén elfoglalt állásokról. A három zászlóalj által alkotott védvonal nagyjából a Dráva somogyi szakaszával párhuzamosan, tehát északnyugat-délkeleti irányban húzódott. A jobbszárnyat és a derékhadat az első és második zászlóaljak együttese alkották. Az első zászlóalj törzse a csapatmozgásoktól függően Berzencén vagy Iharosberényben, a második zászlóaljé Inkén vagy Vesén helyezkedett el, a kettesével osztályokba sorolt századok a Vrászló-Nemesdéd-Inke-Iharosberény-Berzence-Udvarhely vonalat szállták meg. Az Iharosberényben szállásoló ezredtörzstől a legnagyobb távolságban a bal szárnyat alkotó harmadik zászlóalj állt. Ennek osztályai ugyanis a 60. sz. Wasa gyalogezred két századával együttműködésben a Zsitva-Babócsa-Barcs vonalat ellenőrizték, súllyal Babócsára támaszkodva, ahol a zászlóalj törzse is elhelyezkedett. A jobb és bal szárny szélső állásai között légvonalban 7 osztrák mérföld - tehát több mint 53 kilométer - volt a távolság, következésképpen a 3000 nemzetőr legfeljebb laza csatárláncot képezhetett. (3. sz. térkép) Igaz, a folyamvédelem ellátását a Dráva somogyi szakaszán jelentékenyen megkönnyítették a járóföldnyi területre kiterjedő mocsarak és dágványok, amelyek az ellenség átkelését lehetetlenné tették, egyúttal azonban a vasi nemzetőröket is sújtó járványos megbetegedések melegágyai voltak. Ebben a helyzetben a vasi ezrednek szükségképpen a számításba jöhető megfigyelőpontokat, gázlókat, hídfőállásokat kellett csak megszánnia, ám állásuknak még így sem lehetett mélysége. Nem túlzás tehát megállapítanunk, hogy ilyen körülmények között egészen csekély létszámú reguláris erők feltartóztatására sem lehettek képesek, egymagukban sem a folyamvédelmet nem szervezhették meg, sem az ellenséges hídfőállás kiépülte esetén szükséges lépéseket nem tehették meg.

102 A teljes drávai védvonal erődített végpontjai Nagykanizsa és a kulcsfontosságú eszéki vár voltak. A köztük elterülő zalai, somogyi és baranyai partszakaszt sorkatonák, honvédek és mozgósított nemzetőrök együttesen védelmezték. A vasiak sem kerültek tehát légüres térbe, hadmozdulataik során bizton számíthattak a tőlük jobbra és balra álló egységek támogatására. Biztonságérzetüket elsősorban Nagykanizsa viszonylagos közelsége adhatta meg, mivel itt a 10. sz. Wasa gyalogezred két teljes zászlóalján (2232 fő) kívül mintegy 2000 Zala megyei nemzetőr és az 1. honvédzászlóalj (1200 fő) állomásozott, nem is szólva egy 6 ágyúból álló ütegről, ami különösen megnyugtató hatással lehetett a félénk legénységre. Szélső jobbszárnyuk lovassággal érintkezett. Marcaliba ugyanis az 5. sz. Radetzky huszárezred gyenge fél százada (99 fő) és a 7. sz. Kress könnyűlovasezred egyik százada (218 fő) szállásolt be. A balszárnyat alkotó kemenesaljai zászlóalj 2500 somogyi nemzetőrrel oszthatta meg a szolgálatot Babócsán, míg a 282