Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18. (1983-1984) (Szombathely, 1989)

Helytörténet - Simon V. Péter–Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1848. július–szeptember

A nehezen várt július 3-i bizottmányi ülés előtt a kimozduló nemzetőrség létszáma 1600 főre rúgott. Az alispáni hivatalról leköszönt Széli József azt remélte, hogy a megyegyűlés immár a teljes ezreddel rendelkezhet, s azt legkésőbb július 7-én megindíthatja rendeltetési helyére.

56 A nevezetes ülés ezzel szemben csak a három hónap múlva esedékes felváltás előkészületeiről intézkedhetett. A sorozás elhúzódása folytán a bizottmány kénytelen volt beérni azzal a határozattal, amely Preuszler Antal Kőszeg vidékére kinevezett őrnagyot és Kisfaludy Mihály századost arra utasította, hogy „a nemzetőrseregnek rendezését az egész megyében eszközölni igyekezzenek", minek érdekében felkérték a hadügyminisztert, mielőbb küldené meg a nemzetőrség „szabálait és törvényeit."

57 A végső létszám - ezt a törzs, a tisztek és altisztek levonása után az I. zászlóaljnál 986, a II. zászlóaljnál 892, a III. zászlóaljnál 1000 őrvitéz alkotta

58 - július 5-re állt össze, amikor is az ezred parancsnoka megkönnyebbülten jelenthette Csány Lászlónak : „Nagy nehézségek [,] s küzdelmek után ugyan [,] csak sikerült mozdítható őrseregemet papíron organisálni". A kemenesaljai zászlóalj már három nappal előbb elrendeződött, s a levél keltekor az egész ezred személyi állománya együtt állt. A lázas szervezés napjaiban Vidos „emberi és népesmérete" - mint maga mondta - határozottan kibővült. Idézünk idevágó mozgósítási tapasztalataiból : „Eleinte a lelkesedés kitörő jelekbe mutatkozott, s el lehet mondani a nemesség, s a magyar polgár elem becsületére, hogy jelleméhez következetes maradott. De bezzeg, barátom, másképp áll a dolog a német atyafiaknál. Ők mindennemű ürügy alatt visszavonulnak, s eddig csak annyi sikerült, hogy more patrio reájuk parancsolván az állandó bizottmány, s a ki vetést a nemzetőrök száma szerint reájuk nézve meg tévén, a lelkesbek, s bátrabb nemzetőrök közül is jönnek ugyan néhányan, de nagy részt helettesíttenek, és itt ismét a magyar elemet zsákmányolják [ki]. Nem hiányoznak nálunk is, s tán az intelligentiából, gyávák, kik magukat közénk soroztatni nem bátorkodtak, s most pul[y]aságuk mentségére másokat is visszatartóztatnak, s a nép között halhatni szavukat : hogy ezen fölkelést nem is a császár akarja, csak az urak, kik most fölíratják ugyan magukat, de majd elviszik a szegény népet a harcba, ott átadják idegen tiszteknek, s maguk hazajönnek. Nem győzöm a sok ünnepélyes esküt, fogadást, hogy el nem hagyjuk őket. Még eddig bíznak bennem, mit rejt a jövendő, nem tudom. Másfelől minden népszerű, s kitűnő egyéniségek, az ifjúságnak dísze, virága velem táborba szállván, az ide haza maradók aggódva néznek a jövő elibe, az ide haza történhető zavarok miatt."

59 A közhangulat valóban fenyegető volt, s a megye csak a területén álló sorkatonaság jelenlététől várhatta a rend fenntartását, minthogy az a szenvedélyek lecsillapításán fáradozó tisztviselők által kifejtett „capacitatiónak némü tekintélyt adott".

60 A tavaszi zavargások elfojtására Vas megyébe küldött alakulatok viszont a délvidéki események folytán éppen ezekben a napokban kapták meg az elvonulást elrendelő menetparancsot, minek következtében a megyei tisztikar figyelme az elvonulók helyébe érkező 9. sz. Miklós huszárezred felé fordult. Az orosz cár nevét viselő huszárezredet Franz DeymStritez gróf ezredparancsnok vezette le állomáshelyéről, a morvaországi Prossnitzból Pozsonyba, ahol azonban megbetegedvén, a parancsnokságot átadta Békeffy őrnagynak, aki a hadügyminisztérium rendelkezése szerint Körmendre vitte a huszárokat. A Mikfós huszárok az Olaszországba vezényelt 3. sz. Károly főherceg dzsidás ezredet és a 2. sz. Sándor huszárezred egyes osztályait váltották fel Vas megyében. Az ezred törzse az eredeti elképzelések szerint Körmenden, három osztálya pedig Sárváron, Kőszegen és Ikerváron szállásolt volna be. A hadfogadó iroda Szombathelyre, az ezredkórház pedig Németgencsre került volna, ha a szerb felkelés más irányt nem szabott volna a hadügyminisztérium terveinek.

61 A megye reményei és tiltakozása ellenére csupán egy osztály maradt Vasban a pótlovazás és hadfogadás feladatainak ellátására. A másik két svadrony a harcban álló Délvidékre vonult.

62 A megye vezetői ezek után már csak a 7. 276